2017. október 11., szerda

Maga meg én

Maga meg én
Maga meg én
nem mondjuk el miért
Maga meg én
magunkban tartjuk a véleményt
Maga meg én
titokban ringatjuk a reményt
Maga meg én
szó nélkül tovább állunk
ha maradni nem más
mint álomkép

Maga meg én
Maga meg én
légbuborékban éljük az életünk
aprókat lélegzünk
aprókat lépkedünk.


2017. szeptember 6., szerda

Ma, ilyen leveleken gondolkodom

"Legyen Tiéd ez a 326 részes professzionális Swiss Kraft GOLD racsnis szerszámkészlet, erős, gurulós fém bőröndben most csak 20.899 Ft-ért! Nincs több nehezen megoldható feladat."
Legyen a tiéd.

"Súrolj drága vegyszerek nélkül: hosszú nyelű kefe hasznos extrákkal."
Vajon, mik lehetnek a hasznos extrák?

"Szereléshez isteni: ezzel a lámpával nem foglalod le a kezed, fejedre rakhatod."
És mit csináljak a kezemmel?

"Plusz egy varázs filctoll kocsira - tüntesd el a karcokat néhány húzással."
Köszi. Ez már nagyon kellett: Varázstoll. Egy régi rajzfilm is eszembe jutott. Ott is csak a filmben működött.

"Otthagyhat a párod a horkolás miatt - vegyél fel alvópántot, azonnal segít."
  Ezen már az alvópánt sem segít.

" ISTENI motorosfűrész: fára, törzsre, ágakra, 3 lóerővel, ausztriai minőség."
  ISTENI! 1 lóerős nincs? Nekem elég lenne.

2017. szeptember 3., vasárnap

Jön az Ősz-Egyre több pók költözik a házba

A nyár folyamán csak néhánnyal találkoztam, de ma döbbenten láttam a kertben élők közül, legalább egy tucat pók ragadott hátizsákot s beköltözött a házba. Kényszerkilakoltatást fogok alkalmazni.  

2017. augusztus 30., szerda

Szétesve

Elkezdődött az iskola stressz. A szülő azt hiszi, ha majd a gyerek végez a gimiben felnőtté válik. Ez nem igaz. Még mindig te vagy a felnőtt a gyerek meg gyerek marad, bárhány éves.
Így hát, kénytelen a szülő iskolaindítási stresszbe zuhanni. Mert igaz a mondás: Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Vasárnapra egyenesbe állunk, remélem. Megszűnik a gyere értem, nehéz, nem tudom cipelni telefonhívások, meglesz az áhított úszódressz-csakis rózsaszín lehet, rózsaszín úszósapkával szettben, ja igen és az úszószemüveg is rózsaszín legyen, a középlila törölköző is fontos, mert hogy nézne ki az usziban pl. egy zöld frottír a sok rózsaszín mellett. ( A rózsaszíneknél kezdtem szétesni.) A vickek és vackok, tiszta törölközők, tiszta lepedő és párna, új kádkilépő, lábtörlő beszerzése, az együtt takarítsuk ki a lakását, "mert ketten könnyebb", megragasztjuk az elszakadt szúnyoghálót az ablakon-poloska invázió várható. Elegendő cipőt, ruhát, sminkizéket, ásványvizet cipelünk fel, kövérre tömjük a hűtőszekrényt, új képeket szögelünk a falra.
És igen a szülő bármire képes, stressz közben arra is van figyelme, hogy a jó kapcsolat az odafigyelés reményében folyton mosolyogjon a gyerek szomszédaira.


2017. augusztus 27., vasárnap

Állatkát csak felelősséggel

Vallom a címet, ezért nincs most állat a házban. A menhelyről származó kutya halála után, teljes felelősséggel elgondolkodtam s arra az elhatározásra jutottam nem kell többé kutya. ( Macska meg pláne nem.)  Nagy az elvárás, simogatni kell, szeretgetni, sétáltatni, játszani, otthon lenni vele, ne unatkozzon. És egyre szorosabb az élet időbeosztása. Búskomorrá válna az egyedülléttől, nekem meg állandóan lelkiismeretfurdalásosom lenne. Ülnék az irodában és azon gondolkodnék, szegény kutya, mit csinálhat teljesen egyedül. Biztos szomorú. Na, nem, ezt nem szeretném.

A menhelyes kutyával szerencsém volt, nem igényelt nagy odafigyelést, ha hazaértem az autóhoz szaladt, egészen a kocsi ajtajáig és észvesztően nyüszített. Üdvözlésféle lehetett a nyüszítés- de jó, hogy megjöttél, hol voltál egész nap vagy valami ilyesmi. Az autóból kilépés közben sokszor átestem rajta. Ahogy kidugtam a lábam az ajtórésen, rámászott. Nem kímélt. A harisnyáim, a cipőimet sem.

Feltápászkodván a billenésből elindult a rituálé. Simogatás, dünnyögés, dünnyögés, simogatás. A ház ajtajának lassú megközelítése, nehezen, mert a kutya állandóan a cipőmre lépett. Szerintem szándékosan. Vonszoltam. Nem akart engedni. Ajtó kizárása, belépés az előszobába, kutya megáll a lábtörlőn, nem jön be, figyel befelé a nyitva hagyott ajtón. ( Szerette a tv-t nézni, kintről.)
Némi víz és élelem vételezése. Kiszaladás. Majdnem átesek a kutyán a küszöbnél, nem mozdul, holtnak teteti magát.
Kutyatálkák teletöltése. Ha kész a művelet a kutya az ennivalóhoz lépeget, rám néz, aztán a tálra néz, megint rám néz, én rá, ő rám. Ebből a kutya és gazdi kommunikációból tudtam, tűnjek el, mert nem szerette, ha evés közben bámulom. Inkább nem evett. Várt, várt türelmesen.

Megunván a nézegetést, bemegyek a házba. Később, leselkedés mit csinál. Fekszik, unottan néz, látom, hogy elege van belőlem. A mór megtette kötelességét a mór mehet. Ilyenek voltak a hétköznapok.

Reggel hasonlóképpen, annyi különbséggel, hoztam neki is reggelire kalácsot a péktől. Szerette. Várta. A kutya kalácsrajongását egyszer véletlenül elmondtam a péknek, a válasza arra utalt, hogy nem vagyok teljesen normális, ha minden reggel a kutyának is vásárolok valami puhát- nem minden kalácsot tudott megrágni-, de nem törődtem a pék véleményével, azon csodálkoztam, ő, miért csodálkozik.

Persze, a hétvégéken állandóan rajtam lógott, kiharcolta az együtt fekvést a teraszon, sétáljunk el a boltba, a patakhoz programot, kutyagolás közben minden kerítés mögötti kutyát megugatott. Bátor volt, harcos és haragos a bezárt kutyákkal szemben. Az utcán sétáló kutyák elől elszaladt. Én meg utána a nevét kiabálva.
Ennyi amit elmondhatok róla. Szerettük. A gyerek azt mondja, ő még mindig hallja a nyüszítését néha. Próbálom elmagyarázni, az a hang a garázskapu nyikorgása, de nem hisz nekem.

És most, úgy tűnik két tavaszi cica otthonául választott, illetve a kertet. Pár hónapja történt, döbbentem bámultam a tényt, két kicsi macska napozik a fűben, egy hófehér és egy szürkés. Azt hittem valakié és csak itt napoznak. Nálam. Amikor észrevettek, nem törődtek velem. Szemük sarkából figyelték, mit csinálok. Majdcsak elmegyek. Gondolták. Majd csak elmennek. Gondoltam. Nem mentek. Mindennap itt vannak. Már az előkertbe is felmerészkedtek.

Két hete jött a fűnyírós ember és a munka végén felvilágosított.

-Két cica lakik a bokrok alatt.
( Jaj, ne, gondoltam magamban, ettől féltem.)
-Az hogy lehet? Nincs macskám. Nem az én macskáim.
-Pedig ezek ott laknak. Láttam. Szerintem a bokrok alatt születtek.
-Nem etettem, nem itattam. Szándékosan. Képzelje el, egy év elteltével a két cicának hány cicája  lesz?
-Akkor is. Mert tudja drága, ha a természet azt akarja, hogy legyen állata, akkor lesz, hiába tiltakozik, hiába próbálja elhárítani. Lesz.