2017. május 25., csütörtök

Tengervágy

A tenger lenne jó
lágyan hullámzó
hűvösen ringató

fehér sziklák
Nap óramutató
nap óramutató 

messze néző
felhőknek bókoló
jelzőtorony

spirál csigaház
földre hulló
fénylő csillagvilág

szívig érő holdvilág
egy másik világ.

2017. május 23., kedd

Valami arisztokratikus báj

Igenis létezik ma is az arisztokrácia csak nyilvánosan nem ismerjük el.

Bámulom, ahogy pontos és kimért mozdulattal a hosszú szipkát az ajkához érinti, aprót beleszív, közben lehunyja szemét, persze csak résnyire, mert a résen keresztül engem figyel, tanulmányozza az arcom, a ruhám. Érdemleges vagyok-e?

Gondolatban végignézek magamon, fehér cipő, fehér szoros farmer, virágos lepkeujjú hosszú blúz, azért lepke, mert, el lehetne benne repülni a virágok segítségével, ha akarnék, de nem akarok a hölgy érdekes. Várakozom, majdcsak megszólal.

Ráér? Kérdezi. Igen. Válaszolom.-Naná, hogy ráérek, érzem ez egy kivételes találkozás, ebből valami történet lesz.

Jól vizsgázhattam, mert hamarosan elindul a kitárulkozó szóáradat, családi vándorlásról, csapot-papot, házat, földet otthagyva éjszaki batyus menekülésről, névmódosításról, nehéz évekről. Bohém családtagok cselekedeteiről.

Kézzel készített csipkefüggönyökről, név-hímzett jegykendőkről, finom bársony anyagokról, művészi porcelán teáskészletekről, a ruháról, ami rajta van-párizsi. Festészetről, zenéről, gyöngynyakláncokról, régi bútorok illatos varázsáról. Az alkohol és a hamisság iszonyáról.

Szülői nevelésről, tanításról, a becsületről, az emberi, a női tartásról, és persze a régi és a mai férfiakról. És arról, ha valamiért nemet vagy igent mond az ember lánya, akkor az úgy van és a nemből soha nem lesz igen és az igenből soha nem lesz nem. És igen a lélek tisztaságának megőrzése velünk született ösztön. 

A beszélgetés több, mint két órát tartott, majd lassan felállt a székről, amin egyenes derékkal ült-így hát kénytelen voltam én is egyenes derékkal végigülni ezt az időintervallumot, mert amilyen a beszélgetőpartner viselkedése én önkéntelenül hozzáidomulok-, kihúzta magát, fehér haját egy tökéletes mozdulattal megigazította a kalap alatt. Nem kenődött  el a rúzsom? Kérdezte. Nem, egyáltalán nem. Válaszoltam.

Majd bejövök máskor is. Lehet? Örülnék. Mondom én. Majd megtanítom, hogy kell feljebb tartania a fejét, úgy, hogy az ne legyen sem túl alacsonyan, sem túl magasan. Mosolyogva nézek rá és pár centivel megemelem a fejem. Majdnem jó. Közli. És elegáns apró léptekkel eltipeg.

2017. május 17., szerda

Mosoly

-Vannak dolgok amiket szánalmasnak tartok, de nem mondom ki.
-Beszélgessünk gondolatokkal?