2017. június 25., vasárnap

Macskaéj

Eltűnt a szomszéd macskája. Éjfél után két órával kezdtük keresni, de hiába érkezett meg a hajnal a macska nem került elő.

Éjjel arra lettem figyelmes a szomszéd lánya, hívjuk Laurának, teli torokkal, kitartóan visít az éjszaka csendjébe. Nemrég érkeztem haza s még csak csellengtem a házban, mikor felhangzott az első éjremegtető szólam. Mirciiii, Mirciii, Mirciii.

Nem gondoltam semmi rosszra, majd jön. A szomszédnak az a heppje, éjjel a macskának a házban a helye. Nem véletlenül érzi így. Akkor alakult ki a szigor, mikor a cica egyik hétről a másikra, hirtelen, nővé érett s az első nővé éréses elcsavargott éjszakán, három szerelemre éhes macsek megerőszakolta. Reggel került elő. Borzalmas állapotban. Vér. Harapások. Keserves nyávogás. Miegymás.

A gazdi becsengetett, zokogott, én meg bámultam az akkor még kiscicafélét és enyhe hányingerrel küszködtem. Elrohantunk az állatorvoshoz. Sebkezelés közben az orvos részletesen elmagyarázta az éjszaka történései. Túl részletesen. Miszerint a fiú macskák lefogták a cicát és így történt.
A tájékoztató közben, mindketten bőgtünk a gazdi és én is. Az állatorvos meg csak bámult ránk s azzal vigasztalt bennünket, ez mindig így van, ez az élet. Macskaélet. Tessék tudomásul venni. Nem igazán akartuk, de ott feküdt előttünk megnyúzva a tény a Mirci.

A huszonegyedik Mírciiiii-nél, zseblámpát ragadtam és kipördültem a kapun, keressük meg a csavargót, egyébként nem lesz alvás. S mivel fellármáztunk két kertet, Lauráét és az enyémet, minden bokorba bevilágítottunk Mírciiii, Mircikém,  dallamos hangokkal kísérve a fényt, felébredt a hátsó szomszéd. Eleinte a villany le és felkapcsolásával fejezte ki az éjjeli riadalom nem tetszését, de mivel nem tudott ránk hatni a fénymorze, kijött ő is az utcára, mi ez a ribillió nyöszörgéssel. Éppen a patakhoz indultunk felderítésre.

Most már hárman voltunk, a szomszéd is csatlakozott, hamár nem hagytuk aludni, tök mindegy, mit csinál. Mondta. Majd alszunk reggeltől.

Így történt, hogy a hajnal a patakon átívelő hídon ülve talált bennünket, macska nélkül. A felkelő napot bámulva hirtelen azt mondtam Laurának, ne félj, visszajön, nem vész el, annyira jó dolga van nálad, hogy hülye lenne nem visszajönni. Minőségi macskakaja, minőségi téli és nyári macskaház.
Kell ennél több egy macskának? Ja, ja, dünnyögte álmosan a szomszéd. A múltkor láttam,hogy órákig simogattad a teraszon. Kell ennél több egy macskának?
Laura, megvigasztalódott. Egy kicsit.

Remélem, előkerül az az Isten átka, akit néha a nappaliban találok a gyönyörűséges fehér fotelemben elnyúlva és amikor megrökönyödve megállok előtte, hogy kerülsz te ide arckifejezéssel, ártatlan szemekkel bámul rám, majd dorombolni kezd, miszerint, hát szomszédok vagyunk nem? Bejöhetek.

Új Republic dal ( Már megint nem tudjuk ki írta a dalszöveget.)




2017. június 24., szombat

Kukába dölt méla remény

Rendelés

-Brokkoli krémlevest szeretnék ebédre, másodiknak natúr csirkemellet, csirkemellet, tudod, ne legyen lába, szárnya, combja, arca, mert elhányom magam.  Jégsalátával, paradicsommal, joghurt  öntettel. Süti is lesz?  Legyeeen. Legyeeen.
-Rendben.
( Ó a f....ba, nem mehetek a strandra, tegnap sem, ma sem, esetleg késő délután, kora este, de addigra telepisilik a medencéket, inkább mégsem vagy talán mégis. Fertőtlenítenek rendesen? Hmm. Tudom, aki enni kér, meg kell etetni. De miért nem elég neki egy pizza? Elkényeztettem.)

2017. június 16., péntek

Kép-Mozgás nélkül

És tétovázva megáll
a mindig sietni látszó idő
az éj porcelán poharából
mákteát hörpöl a város
mind elalél aki él
és a mozgás nélküli néma utcák
tátva maradt csodálkozásán
elhagyatott fáradt járdák
tapintható sűrű csendjében
fénylő angyalok szállnak
árva szép szíveket szeretni

reggelre furcsán kábán
vissza-visszatapogatva az éjszakát
alig érzékelhető
szemhunyásnyi pillanatra
tudom
boldogok
boldogok leszünk.

2017. június 15., csütörtök

Mintha most kezdődne el

Gizike, köszöni szépen jól van, bandáznak az amerikás barátjával, főznek, villamosoznak, éttermeznek, kéz a kézben andalognak. Teljesen jó. Naaa, de most kitalálták, bérelnek egy autót és körbejárják az országot. Kitágult a szemem a mondat életre kelésekor, bámultam a levegőbe a levegőben a 88-as szám pulzált.
Jesszusom. Nyolcvannyolc évesen akar vezetni a Lajos bácsi? Végig az országon? Városokon?Hegyen és völgyön át? Balatoni autópályán? Döbbentem.

Döbbenten is kérdezhettem, mert Gizikének legalább ugyanakkorára tágult a kék szeme, mint az enyém az imént, ha nem nagyobbra.
Miért? A Lajos nagyon jól vezet. Emlékszem még. Nagyon jól vezet! Válaszolta határozottan, némi sértődéses, hisztis felhanggal a hangjában.

Nem mondtam semmit, megkukultam, csak otthon a gyereknek. Képzeld, úgy viselkednek, mintha minden most kezdődne el, mint 24 évesen, tudod, andalgás, fagyizás, virágcsokor a nőnek, együtt főzés, együtt ébredés. Gizike komódfiókját kockás alsógatyákkal pakolta tele a Lajos  Mintha most kezdődne számukra az élet. És a végkifejlet? Esküvő? Lehet, hogy esküvő lesz ebből. Esküvőre megyünk. Aztaaa, döbbent a gyerek. ( Rám hasonlít)

Csodálom ezt a lelki, ezt a szerelmi életújrakezdés akarást és nagyon remélem a Lajos, tényleg jól vezet 88 évesen, legalább annyira jól, hogy nem lesz semmi bajuk.

 Írás közben eszembe jutott, létezik egy dal, ami illik hozzájuk.






Kora reggeli bámész