2017. április 23., vasárnap

Szeretünk tartalékot felhalmozni, de, hogy az elmű is...


Kacsiringós villanyvezeték tartalék, többszörösen kanyarítva, karikába rendezve, hozzáeszközölve a biztosíték tartóhoz.  Felmadzagolva. Ámulok. Micsoda tartalékbőség.

Lélekdimenziók-Ami nem látszik az nem jelenti azt, nem létezik

Marika néni konyhájában ülök, a konyha, mint a patika, csillog és villog. Krómacél mosogatógép, krómacél hűtő, krómacél kávéfőző.

Marika néni kávét főz. Nekem. Nagyon nem kértem, de ő akarta és akarta, hogy most, azonnal, kávét igyak, mézzel, tejjel, valami különleges tejjel, mert így a finom. A meg nem bántás miatt, kénytelen vagyok elfogadni.

Közben magyaráz a kávéfőzőről, remek, egy áldás, beleönti a szemeskávét, vizet, különböző finomsági funkciókra lehet állítani. Milyet szeretnék? És jaj, vízkőtelenítést akar a gép, pislog. Én meg dicsérgetem a családtaggá avanzsált kávéfőzőt, milyen szép, és tényleg milyen okos.  Az elkészült kávé, meg olyan, akár a selyem. Igen a tejtől. Valószínűleg. A géptől, mondja ő, büszkén mosolyogva.

Kortyolgatom a kávét, immár egyedül a konyhában, Marika nénit vonalas telefonon hívták  s elrebbent a nappaliba, Kiámulok az alakon s arra gondolok, hasonló kávéfőzőgépem van. Vajon, miért nem látszik rajtam? Hja, igen csak farmer van rajtam és egy nyúlt pulóver, semmi flanc. Talán ez az oka?
Vagy ennyire vissza tudom tartani magam a látszódás és a nem látszódás verseny világában?  Ez egy újabb lelki szint? Nem törődni azzal, hogy mindig látszódjak, mindig látszódjon az aki én vagyok.

Nem tudom. De, amikor Marika néni visszajön a konyhába boldog. Boldog, mert azt hiszi, különleges kávét adott nekem, olyat, amilyet csakis nála ihatok.
Egymásra mosolygunk. És hálásan nézek rá a kévéért, a kávéfőző bemutatóért. Szeretem, ha őszintén szeretnek- képes vagyok hallgatni. A többi nem számít.

2017. április 22., szombat

Áprilisi Kaleidoszkóp

A nap utolsó sugarai
átszűrik a hegyeket
így teremtve békét
megnyugvást
megnyugvás illúziót
az emberi szív elé

figyel a lélek
-aranyba mártott
flitteres mennyország-
szép ez a világ

felhők szélén
ücsörög az áhítat
-most
mire gondoljak (?)-

ölel az égi táj
eltűnik minden
felhőként szétfoszlik 
ami volt
csak a ma van
holnapig

ragyog
ragyog a semmiség
és betakar
az áprilisi hóesés.

2017. április 20., csütörtök

Gizi néni-Szanaszét

Gizi nénivel ( 77) nem lehet érdemleges dolgokról beszélgetni, mert megérkezett ámerikából István bácsi ( 83), s folytatódik a tavaly elkezdett szerelem. Ez az elvarázsolt állapot valószínűleg szeptember közepéig tart. István bácsi szeptember közepén repül vissza ámerikába, mert nem szereti az igazi telet. Fázik.

Így hát kéremszépen, szeptember közepéig, Gizi néni, csakis István bácsi jó,kedves, remek, vicces, furcsa, és némelykor érthetetlen egyéniségéről hajlandó beszélgetni.

Csak, bá, bá, bámulok, cinkos mosollyal mosolygok rá és örülök, hogy nem tud másról beszélni, mert 77 évesen megadatott, hogy másról nem tud beszélgetni. Szerintem szeretik az angyalok.

2017. április 17., hétfő

Hiszem

Hiszem, azokkal az emberekkel, akikkel találkozunk, valamiért közünk van egymáshoz, lazán vagy szorosan összekapcsolódnak az énszálak.

Lisztes kötényében hajnalban a pék, szeretni kell annyira szép.  Az autószerelő ki vigasztal, ha autós bánat ér. A koldus az utcasarkon, mikor a szemedbe néz. A szomszéd, ha kora reggel vidáman rád köszön. A postán a lány, mikor rád akar tukmálni még néhány szolgáltatást. A sün, ha este felkapcsolom a villanyt, motozni kezd az ablak előtt.

Barátok, igazak vagy hamisak, néha szelektál az élet vagy a te lelki énséged, no, nem oly sokat, éppen annyit amennyiből tanulhatsz. Szerelmek, apró összenézések vagy nagy kivédhetetlen tévedések, mert az ember állandóan alakul, ha megállsz a pocsolyában az sohasem jó.

Ha, piros lámpánál együtt futunk át az út túloldalára. Ha, ordítanak s te szelíden válaszolsz. Ha, lehajolsz a síró kisgyermekért. Ha, az ételt másnak adtad s te éhes maradtál. Ha, a terhektől összeroskadtál aztán mégis felálltál. Ha, érezted már homlokodon kezem melegét. Ha, egyszerre mondtuk, te meg én, amennyire tehetjük, jó világot teremtünk.

2017. április 15., szombat

Lazúr melódia

Arany hajnalok
gombolják ki a napot
szép lassan
óvatosan
a teremtés szabálya szerint

foszlik a sötét
eltűnnek a csipkeálmok 
moccan a lét
ráfeszül a házra
a lenni valamiért  

kint a kertben
bokrok alól
előrelép a fény
csivitelnek a tulipánok
fehér szirom legyen
vagy kék

motoz a rózsabokor
ágyat vet 
a sün aludni tér
paplana
párnája
tavalyi falevél

mint fakerítés lécei
lakkozott gondolatok
őrzik féltve a teret
lazúr véd elem 

szédül az éj
csillagfelhő úszik át a tájon
halványul a szép

messze vágyom
a csillagokon túlra vágyom
ahol én lehetnék a tökély
felragyoghasson bennem
a benned lévő mindenség.

2017. április 13., csütörtök

Végre

Ismét működik a kedvenc rádióm-hiányzott-, végre megint különleges zenéket hallgathatok. A mai. :)