Ahogy

Ahogy, hozzám ér szelíden a kezed,
bársonyba süllyednek odakint a csillagok,
a Hold puha fénnyel ragyog

ahogy, végtelen türelemmel,
kisimogatod belőlem a fáradtságot,
nem törődve azzal,
én már kábult félálomban járok

ekkor érzem legjobban, hogy szeretsz,
mert az utolsó elmerülés közben,
még mindig érzem,
ahogy simogatod a kezem.

Juliska néni verse- Forró flörtök éjszakája

Moccan a teljesség óriáskereke
aprókat mozdul
áldást osztani indul fejünkre

kopott indigópapír csillagok
satírozzák kékre az eget
hajlik az éj
azt képzeli
tüllszoknyás balerina
szíve a földre ér

mákonyt szór a Hold
nem aludni
nem álmodni
szeretni volna jó

celofánfolyók ölelik hidak árnyékait
a szerelemből csillám
és bájos buborék születik

nincs hova bújni
foglalt minden pad
foglalt minden árnyék
elfoglalták a szerelmesek

zene szól
hogy örökre boldogok leszünk
hisz nincs más út
csak ez az egy
ez a végigjárható
édes ízű bájital
nagyot kortyol belőle a szív
olvadó mézes kenyér a szerelem
csepp csepp cseppenként eszegetem.

Majdnem tökéletes gyermeki látásmód

-Ha vége az áramszünetnek le kell menni a pincébe.
-Minek?
-Meg kell nézni, hátha elromlott egy relé, netán valamelyik szivattyú megunta az életét és csordogál a   csövekből a víz. Nincs nyomás, túlnyomás van. Ilyesmik.
-Nehogy lemenj! Jobb, ha nem tudjuk. Amiről nem tudunk az nincs.

Minden ránk van írva

Szerencsések vagyunk

Egy kis erős szél és sötétségbe burkolózik a hegy, nem szereti a szelet, utálja. Megfájdul a feje és nyűgös lesz. Nyafog, hogy már megint a szél. Aztán mérges lesz és beindítja a riasztókat. Itt van, tessék, hallgassátok. Órákig visítanak az utcák.
Sztrájkolnak a villanyvezetékek, nem bírják a szédítő ide-oda ringatódzást, inkább kiiktatják magukat. Nem vagyunk, nem létezünk mondják.
Széllel szembe nem dolgoznak. Igazuk van. Széllel szembe pisilni sem érdemes.

Természetesen az áramfelelős cég nem veszi fel a hibabejelentő telefont, csak az automata dirigál, hogy várjál, várjál és még várjál és egyébkéntis az ön területén minden rendben van. Négyszer próbáltam. Szerintem nem mond igazat, nincs a szobában ügyintéző. Üres az a szoba. Néma. Talán a légy zümmögését is lehetne hallani, ha hallgatózhatnánk.
Szaharnak ránk. Szombat van, máshol lebeg az élet, bejelenteni sem lehet.

No, de sebaj, mi még szerencsések vagyunk, nálunk a fél házban van még áram-csak el ne kiabáljam-, így hát a világos felében élünk- gyertyák halmaza és elemlámpa az asztalon, felkészülve a mesterséges világosság teljes elvesztésére. A másik házfélrészen csendesen olvadozik a hűtőszekrény. Paty, paty. Hallani a szomorúságát.  És persze, pont ma tömtem degeszre a hasát.

Most hallottam, Boldogtanyán, Petyinán, Szarvashegyen 100% -os a setét.  A szomszédban semmi áram. ( Szerencsések vagyunk, mondja a gyerek, mert nekünk félig van s van net is. Net nélkül nem tud társadalmi életet élni. Ó, hála Istennek, mivé lennél net nélkül, válaszolom. Boldogan néz rám, milyen megértő anyja van.)

Mélyen belül, nagyon hálás vagyok a félházfényért, csodálkozom is a kiváltságon, de nem gondolkodom sokáig a tényen, biztos megérdemlem, megérdemeljük.

Holnap vasárnap. Holnap sem fogják felvenni a telefont. Így maradunk. Félig sötétben, félig világosban. Jing, Jang ölelésben.

A szöveg és a zene is ismétlődik mégis nagyszerű és tökéletes

Komposzt tál

Idáig jutottunk a történetben.

Állítólag nem szabadna zöldellnie.