2013. október 17., csütörtök

Nézd micsoda éj

Nézd hogy szuszog az éjszaka
gömbölyít álomfelhőket
szürke házak közé fest színes képeket,
egy vén padlás porpadlózatán
Van Gogh fel-alá járkál
szomorú szemét összehúzza
messze a távolba néz
koszlott pergő falra álmodja
Provence csillagos egét,
betekint az ablakon a Hold,
kíváncsi arcát pókháló érinti

a festő kopott ecsetért nyúl
könnyeiből gyöngyöket tesz
a pókháló szálára,
kétkedve hümmög
hangosan felteszi a kérdést,
vajon ki varázsolja el az éjszakákat,
valaki, vagy magamnak én

cserepeken sétálnak a csillagok.
(2009)