Ha földre taszítanak a hétköznapok
és azt mondom
nem számít
ne mondj semmit
te csak szeress
ha felfalja a Hold az éjt
könnyű lépte a csillagoknak elvész
és azt mondom
nem számít
ne mondj semmit
te csak szeress
ha azt mondom
elmegyek
most végleg elmegyek
ne mondj semmit
te csak szeress
ha nem mondom
mert nem mondom
mert elkopott mér rég a szó
tétova rezzenés csak a való
ha nem mondom
én akkor is szeretlek.
2016. október 31., hétfő
2016. október 7., péntek
Gyanakvás
Néha gyanakszom a tükörből rám néző nőre, talán csak vendég vagyok saját életemben, ő van itthon otthon, én meg csak átmeneti, jövök és megyek. |
2016. augusztus 23., kedd
Megnyugvás
Mint könnyű paplan
betakarja a várost az est
lefedi a titkokat
melyeknek éjjel látszani
ó nem szabad
málló falak
hunyorgó kőszobrok
eső áztatta vak ablakok
szomszédoló szögesdrótok
csillám csillagfény
telis-tele a hold
-félek kicsordul-
és elsimulnak a lelkek
és elsimulnak a lelkek
ó reggelig minden szép lesz.
betakarja a várost az est
lefedi a titkokat
melyeknek éjjel látszani
ó nem szabad
málló falak
hunyorgó kőszobrok
eső áztatta vak ablakok
szomszédoló szögesdrótok
csillám csillagfény
telis-tele a hold
-félek kicsordul-
és elsimulnak a lelkek
és elsimulnak a lelkek
ó reggelig minden szép lesz.
2016. augusztus 4., csütörtök
jó lenne vágyban holdsütésben
szeress akkor is ha nem szeretsz
hívd segítségül a karmát
a macska holdban áztatja
a karmát
amikor szeretsz akkor se szeress
eperfalevélen didereg
a holnap selyemgubója
kereskedik számban a szó
helypénzt szedni helyénvaló
szeress akkor is ha nem szeretsz
jó lenne vágyban holdsütésben
ágyban zsírpárnák közt halni meg.
( 2012)
(Debreceny György költő alkotása a Szeress akkor is átirata. Szerintem remek.)
hívd segítségül a karmát
a macska holdban áztatja
a karmát
amikor szeretsz akkor se szeress
eperfalevélen didereg
a holnap selyemgubója
kereskedik számban a szó
helypénzt szedni helyénvaló
szeress akkor is ha nem szeretsz
jó lenne vágyban holdsütésben
ágyban zsírpárnák közt halni meg.
( 2012)
(Debreceny György költő alkotása a Szeress akkor is átirata. Szerintem remek.)
Levegővétel
Mikor a költők megszólalnak
felsóhajt a világ
s ledobja magáról
a ráerőltetett szűkre varrt ruhát.
felsóhajt a világ
s ledobja magáról
a ráerőltetett szűkre varrt ruhát.
2016. július 29., péntek
Mintha nem én
Mintha nem az én életem lenne
ide-oda kószálok benne
elveszhetnék de nem tudok
utcáról utcára bolyongok
vizitkártyát oszt
éjjelente a Hold
kérjek időpontot
ez most a mód
felhők mögé bújnak a csillagok
kártyát vetni most volna jó
mellém lép
bámul rám a bánat
már nem mondhatom
nincs itt egy talpalatnyi hely sem
menj el
tele a szív vele
legalább a fele
tele a szív tele vele
nem lehet tudni miért
nem lehet tudni minek.
ide-oda kószálok benne
elveszhetnék de nem tudok
utcáról utcára bolyongok
vizitkártyát oszt
éjjelente a Hold
kérjek időpontot
ez most a mód
felhők mögé bújnak a csillagok
kártyát vetni most volna jó
mellém lép
bámul rám a bánat
már nem mondhatom
nincs itt egy talpalatnyi hely sem
menj el
tele a szív vele
legalább a fele
tele a szív tele vele
nem lehet tudni miért
nem lehet tudni minek.
2016. június 24., péntek
Nyári de javu
Hullik a délután
üveggömbbe zárt
konzervált napsugár
könnyű léptek
vörös színű
nyári de javu
egy volt világ
a lélekből ki-be
jár.
jár.
Zéró állapot
Szóló szőlő
mosolygó alma
zéró állapot a ma
tiszta tudattal
indul a jövő
nem gyűjtünk
negatív karmát
tiszta szívvel
szeretjük azokat
akik hagyják.
mosolygó alma
zéró állapot a ma
tiszta tudattal
indul a jövő
nem gyűjtünk
negatív karmát
tiszta szívvel
szeretjük azokat
akik hagyják.
2016. május 26., csütörtök
Emlék-Kép
Emlékszem a hatalmas
hegyekre bámészkodó
függöny nélküli ablakra,
egy tiszta színű szobára
nem volt más a szobában
csak egy régi halk zongora
míg a billentyűkön játszottál,
mélán a falhoz támaszkodva,
összegyűrt fehér férfi ingben,
önmagammal harmóniában
álltam én, álltam, vártam,
hogy rám néz.
hegyekre bámészkodó
függöny nélküli ablakra,
egy tiszta színű szobára
nem volt más a szobában
csak egy régi halk zongora
míg a billentyűkön játszottál,
mélán a falhoz támaszkodva,
összegyűrt fehér férfi ingben,
önmagammal harmóniában
álltam én, álltam, vártam,
hogy rám néz.
2016. április 28., csütörtök
Ébredés
Jó reggelt, mondta a reggel
Jó reggelt, mondtam én
hűs csókot csókolt arcomra a szél
Jó reggelt, mondta a szél
Jó reggelt, mondtam én
így bókoltunk egymásnak
a szerda reggel s én
mosolyogtak a virágok a kertben
a szelídszemű levendula
napindító ajándéknak
apró kék virágait kezembe szórva
ringatózni
felnyújtózott ölembe
slágergyanús dalt énekelt az ég
arról hogy minden milyen szép
ritmusra bólogattak az angyalok,
helyeselték
ma reggel
szédülten boldogok vagyunk.
Jó reggelt, mondtam én
hűs csókot csókolt arcomra a szél
Jó reggelt, mondta a szél
Jó reggelt, mondtam én
így bókoltunk egymásnak
a szerda reggel s én
mosolyogtak a virágok a kertben
a szelídszemű levendula
napindító ajándéknak
apró kék virágait kezembe szórva
ringatózni
felnyújtózott ölembe
slágergyanús dalt énekelt az ég
arról hogy minden milyen szép
ritmusra bólogattak az angyalok,
helyeselték
ma reggel
szédülten boldogok vagyunk.
2016. április 14., csütörtök
Tavaszkép
Pisztáciazöld utak
szélfútta bársony arcán
fogócskát játszik a táj
mint apró félénk madár
rebben az égbe a vágy
halk dalba kezd az ég
szürke felhőn ring a kék
holdkráterek rejtekéből
előbújik az éj
mint nagyon kívánt varázs
mint óvatos féltő szerelem
csorog csorog a házra
a tavaszi csillagfény.
szélfútta bársony arcán
fogócskát játszik a táj
mint apró félénk madár
rebben az égbe a vágy
halk dalba kezd az ég
szürke felhőn ring a kék
holdkráterek rejtekéből
előbújik az éj
mint nagyon kívánt varázs
mint óvatos féltő szerelem
csorog csorog a házra
a tavaszi csillagfény.
2016. április 10., vasárnap
Panírpapírmorzsák
Csak ez ne lenne
ez a minden fontos dolgot
maga mögé utasító
valami nem tudni mi után
állandóan éhes
óriásra nőtt vágy,
tisztán,
panír nélkül
lélegeznének a napok,
nem kellene
újra és újra
fényt másoló papírok
szellemtenyerébe
csomagolni az életet
ha nem lenne,
valahol a semmi partján
semmit sem értően nézhetnénk
mások álarcban vergődő álmait,
könnyű mozdulattal
vállat vonva
tovább mehetnénk.
ez a minden fontos dolgot
maga mögé utasító
valami nem tudni mi után
állandóan éhes
óriásra nőtt vágy,
tisztán,
panír nélkül
lélegeznének a napok,
nem kellene
újra és újra
fényt másoló papírok
szellemtenyerébe
csomagolni az életet
ha nem lenne,
valahol a semmi partján
semmit sem értően nézhetnénk
mások álarcban vergődő álmait,
könnyű mozdulattal
vállat vonva
tovább mehetnénk.
2016. április 4., hétfő
Lélekkaláris
Tavasz szellő, hárs, vízcsillanás Vágy bíbor, rózsakvarc, ölbenjáték Siker öröm, ezüst, szembesimogatás Szerelem lágy, opra, léleklátás Lélek érted, érted (?) érted Halál muszáj, belenyugvás, fehér gyémánt Ősz falevél, csillaghullás, okkersárga búbáj Gyermek lázadás, türelem, titkon figyelő szeretet Tél jégvirág, csillagkristály, hideg ki-be lélegzés puha magány Barátság tudom, tudod, zafír szembehunyás. |
2016. március 23., szerda
Szeretni valakit-Ezért
Mint tündér lába
tavasz idején
mikor földet ér
s halkan
virágba borulnak
a kerti virágok
ily hangtalan
valami ősi tudással
érti minden
rejtett moccanásom
mint nyári éjeken
mikor illatos bűvölet
mámor a létezés
s apró örömatomokra
esik szét kacagva
a valahol lenni levés
ahogy patakmeder
öleli apró kavicsait
nehogy elsodorja
valamelyiket a víz
mesét mesél éjjelente
a parti fűzfáknak
s így lesz teljes az éj
mint őszi estek
lágy bíborízű fénye
kísér utamon pillantása
s ha vissza visszanézve
tovább megyek
ő még mindig ott áll
figyeli amint
bezárja alakom
a mellettem lépkedő
szürkébe hajló
végtelennek tűnő idő.
tavasz idején
mikor földet ér
s halkan
virágba borulnak
a kerti virágok
ily hangtalan
valami ősi tudással
érti minden
rejtett moccanásom
mint nyári éjeken
mikor illatos bűvölet
mámor a létezés
s apró örömatomokra
esik szét kacagva
a valahol lenni levés
ahogy patakmeder
öleli apró kavicsait
nehogy elsodorja
valamelyiket a víz
mesét mesél éjjelente
a parti fűzfáknak
s így lesz teljes az éj
mint őszi estek
lágy bíborízű fénye
kísér utamon pillantása
s ha vissza visszanézve
tovább megyek
ő még mindig ott áll
figyeli amint
bezárja alakom
a mellettem lépkedő
szürkébe hajló
végtelennek tűnő idő.
2016. március 11., péntek
Csendben
Nézd kedves
csendabroszt terített az éj
a város fölé
némán pislognak a csillagok
álomba olvadnak az utak
ásít a táj
mozdulatlan minden ház
gömbölyű lett ma a Hold
betekint az ablakon
ennyire teljes
még soha nem volt
halkan feküdj mellém
csendben öleljen karod
meg ne zavarjuk
engedd hogy érezzem
ahogy a hajamba lélegzel
nem kell a szó
csak figyeljük
amint egy pillanatra
az ágy mellé áll
a szerelem angyala
s hagyjuk
lelked lelkemre terítse
szelíden szeress ma éjjel.
csendabroszt terített az éj
a város fölé
némán pislognak a csillagok
álomba olvadnak az utak
ásít a táj
mozdulatlan minden ház
gömbölyű lett ma a Hold
betekint az ablakon
ennyire teljes
még soha nem volt
halkan feküdj mellém
csendben öleljen karod
meg ne zavarjuk
engedd hogy érezzem
ahogy a hajamba lélegzel
nem kell a szó
csak figyeljük
amint egy pillanatra
az ágy mellé áll
a szerelem angyala
s hagyjuk
lelked lelkemre terítse
szelíden szeress ma éjjel.
2016. február 20., szombat
Révület
Tenyerünkbe nyújtózik az alkonyat,
a tárgyak puha árnyakká olvadnak,
csillagmintás takarót fest az ég,
lélekajándék
angyalok szűrik cseppfolyóssá az időt,
buborék a lét,
körvonal,
állandó lebegés
mint tenger mélyén egykor,
lassított mozdulatok közt egyensúlyozok,
ez a szemed,
ez a kezed,
bársonyba csomagolom csókjaink,
égi ajándék.
a tárgyak puha árnyakká olvadnak,
csillagmintás takarót fest az ég,
lélekajándék
angyalok szűrik cseppfolyóssá az időt,
buborék a lét,
körvonal,
állandó lebegés
mint tenger mélyén egykor,
lassított mozdulatok közt egyensúlyozok,
ez a szemed,
ez a kezed,
bársonyba csomagolom csókjaink,
égi ajándék.
2016. február 14., vasárnap
Nem én vagyok
Mikor végigrohanok a városon
néha azt gondolom
nem is vagyok igazi
csak valami
fura áttetsző álom
ami hajnalban
a felhők mögül átsejlik
hiszen a zebrán
majdnem nekem jön
az a szép szemű férfi
aki véletlenül tegnap is
pont ezen a
sávokba festett úton
ugyanígy sietett velem szembe
mégis a túloldalon
kirakatok koszos üvegei
tükrözik szaladásom
végignézek magam
még vagyok
megvagyok
talán igazi vagyok
de az is lehet
hogy nem
csak a kirakat vetít rólam
valami igaznak tűnő
rétegenként lekaparható képet
nem is én látszódom
valaki más
valaki aki nagyon hasonlít rám
hajából a csatt
mint minek
felesleges műanyag kacat
ugyanúgy
szóródik szanaszét
mint én.
néha azt gondolom
nem is vagyok igazi
csak valami
fura áttetsző álom
ami hajnalban
a felhők mögül átsejlik
hiszen a zebrán
majdnem nekem jön
az a szép szemű férfi
aki véletlenül tegnap is
pont ezen a
sávokba festett úton
ugyanígy sietett velem szembe
mégis a túloldalon
kirakatok koszos üvegei
tükrözik szaladásom
végignézek magam
még vagyok
megvagyok
talán igazi vagyok
de az is lehet
hogy nem
csak a kirakat vetít rólam
valami igaznak tűnő
rétegenként lekaparható képet
nem is én látszódom
valaki más
valaki aki nagyon hasonlít rám
hajából a csatt
mint minek
felesleges műanyag kacat
ugyanúgy
szóródik szanaszét
mint én.
2016. január 31., vasárnap
Ahol nem vagyunk
És én nem voltam ott
pedig ott kellett volna lennem
te sem voltál ott
pedig ott kellett volna lenned
ha ott vagyunk
új fejezet nyílhatott volna
a megvalósulás jade útján
vajon melyikünk volt bizonytalanabb
vajon melyikünk gondolta előbb
nem lehetek én
mennyi szándékosan elszalasztott
alkalom terhe nyüvi lelkem
már nem számolom
kidobni sem tudom az ablakon
nem tudom azt mondani
hess madár hess
szabadon engedlek
engem többé ne keress
néha hagyom
lyukat vájjon szívemen
belőlem táplálkozzon
fájjon nagyon
nem voltam ott
ahol ott kellett volna lennem
azt hiszem
nem vagyok sehol.
pedig ott kellett volna lennem
te sem voltál ott
pedig ott kellett volna lenned
ha ott vagyunk
új fejezet nyílhatott volna
a megvalósulás jade útján
vajon melyikünk volt bizonytalanabb
vajon melyikünk gondolta előbb
nem lehetek én
mennyi szándékosan elszalasztott
alkalom terhe nyüvi lelkem
már nem számolom
kidobni sem tudom az ablakon
nem tudom azt mondani
hess madár hess
szabadon engedlek
engem többé ne keress
néha hagyom
lyukat vájjon szívemen
belőlem táplálkozzon
fájjon nagyon
nem voltam ott
ahol ott kellett volna lennem
azt hiszem
nem vagyok sehol.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)