2016. október 31., hétfő

Te csak szeress!

Ha földre taszítanak a hétköznapok
és azt mondom
nem számít
ne mondj semmit 
te csak szeress

ha felfalja a Hold az éjt
könnyű lépte a csillagoknak elvész  
és azt mondom
nem számít
ne mondj semmit
te csak szeress

ha azt mondom
elmegyek
most végleg elmegyek
ne mondj semmit
te csak szeress

ha nem mondom
mert nem mondom
mert elkopott mér rég a szó
tétova rezzenés csak a való
ha nem mondom
én akkor is szeretlek.

2016. október 7., péntek

Gyanakvás


Néha gyanakszom
a tükörből rám néző nőre,
talán csak vendég vagyok
saját életemben,
ő van itthon otthon,
én meg csak átmeneti,
jövök és megyek.

2016. augusztus 23., kedd

Megnyugvás

Mint könnyű paplan
betakarja a várost az est
lefedi a titkokat
melyeknek éjjel látszani
ó nem szabad

málló falak
hunyorgó kőszobrok
eső áztatta vak ablakok
szomszédoló szögesdrótok

csillám csillagfény
telis-tele a hold
-félek kicsordul-
és elsimulnak a lelkek
és elsimulnak a lelkek
ó reggelig minden szép lesz.

2016. augusztus 4., csütörtök

jó lenne vágyban holdsütésben

szeress akkor is ha nem szeretsz
hívd segítségül a karmát
a macska holdban áztatja
a karmát

amikor szeretsz akkor se szeress
eperfalevélen didereg
a holnap selyemgubója
kereskedik számban a szó

helypénzt szedni helyénvaló
szeress akkor is ha nem szeretsz
jó lenne vágyban holdsütésben
ágyban zsírpárnák közt halni meg.
( 2012)

(Debreceny György költő alkotása a Szeress akkor is átirata. Szerintem remek.)

Levegővétel

Mikor a költők megszólalnak
felsóhajt a világ
s ledobja magáról
a ráerőltetett szűkre varrt ruhát.

2016. július 29., péntek

Mintha nem én

Mintha nem az én életem lenne
ide-oda kószálok benne
elveszhetnék de nem tudok
utcáról utcára bolyongok

vizitkártyát oszt
éjjelente a Hold
kérjek időpontot
ez most a mód

felhők mögé bújnak a csillagok
kártyát vetni most volna jó

mellém lép
bámul rám a bánat
már nem mondhatom
nincs itt egy talpalatnyi  hely sem
menj el

tele a szív vele
legalább a fele
tele a szív tele vele
nem lehet tudni miért
nem lehet tudni minek.

2016. június 24., péntek

Nyári de javu

Hullik a délután
üveggömbbe zárt
konzervált napsugár

könnyű léptek
vörös színű
nyári de javu

egy volt világ
a lélekből ki-be 
jár.

Zéró állapot

Szóló szőlő
mosolygó alma
zéró állapot a ma
tiszta tudattal
indul a jövő
nem gyűjtünk
negatív karmát
tiszta szívvel
szeretjük azokat
akik hagyják.

2016. május 26., csütörtök

Emlék-Kép

Emlékszem a hatalmas
hegyekre bámészkodó
függöny nélküli ablakra,
egy tiszta színű szobára
nem volt más a szobában
csak egy régi halk zongora

míg a billentyűkön játszottál,
mélán a falhoz támaszkodva,
összegyűrt fehér férfi ingben,
önmagammal harmóniában
álltam én, álltam, vártam,
hogy rám néz.

2016. április 28., csütörtök

Ébredés

Jó reggelt, mondta a reggel
Jó reggelt, mondtam én

hűs csókot csókolt arcomra a szél

Jó reggelt, mondta a szél
Jó reggelt, mondtam én

így bókoltunk egymásnak
a szerda reggel s én

mosolyogtak a virágok a kertben

a szelídszemű levendula
napindító ajándéknak
apró kék virágait kezembe szórva
ringatózni
felnyújtózott ölembe

slágergyanús dalt énekelt az ég
arról hogy minden milyen szép

ritmusra bólogattak az angyalok,
helyeselték
ma reggel
szédülten boldogok vagyunk.

2016. április 14., csütörtök

Tavaszkép

Pisztáciazöld utak
szélfútta bársony arcán
fogócskát játszik a táj

mint apró félénk madár
rebben az égbe a vágy

halk dalba kezd az ég
szürke felhőn ring a kék

holdkráterek rejtekéből 
előbújik az éj

mint nagyon kívánt varázs
mint óvatos féltő szerelem
csorog csorog a házra
a tavaszi csillagfény.

2016. április 10., vasárnap

Panírpapírmorzsák

Csak ez ne lenne
ez a minden fontos dolgot
maga mögé utasító
valami nem tudni mi után
állandóan éhes
óriásra nőtt vágy,
tisztán,
panír nélkül
lélegeznének a napok,
nem kellene
újra és újra
fényt másoló papírok
szellemtenyerébe
csomagolni  az életet

ha nem lenne,
valahol a semmi partján
semmit sem értően nézhetnénk
mások álarcban vergődő álmait,
könnyű mozdulattal
vállat vonva
tovább mehetnénk. 

2016. április 4., hétfő

Lélekkaláris


Tavasz
szellő, hárs,
vízcsillanás

Vágy
bíbor, rózsakvarc,
ölbenjáték

Siker
öröm, ezüst,
szembesimogatás

Szerelem
lágy, opra,
léleklátás

Lélek
érted, érted (?)
érted

Halál
muszáj, belenyugvás,
fehér gyémánt

Ősz
falevél, csillaghullás,
okkersárga búbáj


Gyermek
lázadás, türelem,
titkon figyelő szeretet 

Tél
jégvirág, csillagkristály,
hideg ki-be lélegzés
puha magány

Barátság
tudom, tudod,
zafír szembehunyás.

2016. március 23., szerda

Szeretni valakit-Ezért

Mint tündér lába
tavasz idején
mikor földet ér
s halkan
virágba borulnak
a kerti virágok 
ily hangtalan
valami ősi tudással
érti minden
rejtett moccanásom

mint nyári éjeken
mikor illatos bűvölet
mámor a létezés
s apró örömatomokra
esik szét kacagva
a valahol lenni levés

ahogy patakmeder
öleli apró kavicsait
nehogy elsodorja
valamelyiket a víz
mesét mesél éjjelente
a parti fűzfáknak
s így lesz teljes az éj

mint őszi estek
lágy bíborízű fénye 
kísér utamon pillantása
s ha vissza visszanézve
tovább megyek
ő még mindig ott áll
figyeli amint
bezárja alakom
a mellettem lépkedő
szürkébe hajló
végtelennek tűnő idő.  

2016. március 11., péntek

Csendben

Nézd kedves
csendabroszt terített az éj
a város fölé
némán pislognak a csillagok
álomba olvadnak az utak
ásít a táj
mozdulatlan minden ház

gömbölyű lett ma a Hold
betekint az ablakon
ennyire teljes
még soha nem volt


halkan feküdj mellém
csendben öleljen karod
meg ne zavarjuk

engedd hogy érezzem
ahogy a hajamba lélegzel
nem kell a szó
csak figyeljük
amint egy pillanatra
az ágy mellé áll
a szerelem angyala
s hagyjuk
lelked lelkemre terítse
szelíden szeress ma éjjel.

2016. február 20., szombat

Révület

Tenyerünkbe nyújtózik az alkonyat,
a tárgyak puha árnyakká olvadnak,
csillagmintás takarót fest az ég,
lélekajándék

angyalok szűrik cseppfolyóssá az időt,
buborék a lét,
körvonal,
állandó lebegés

mint tenger mélyén egykor,
lassított mozdulatok közt egyensúlyozok,
ez a szemed,
ez a kezed,
bársonyba csomagolom csókjaink,
égi ajándék.

2016. február 14., vasárnap

Nem én vagyok

Mikor végigrohanok a városon
néha azt gondolom
nem is vagyok igazi

csak valami 
fura áttetsző álom
ami hajnalban 
a felhők mögül átsejlik
hiszen a zebrán
majdnem nekem jön
az a szép szemű férfi
aki véletlenül tegnap is
pont ezen a 

sávokba festett úton
ugyanígy sietett velem szembe


mégis a túloldalon
kirakatok koszos üvegei
tükrözik szaladásom
végignézek magam
még vagyok
megvagyok
talán igazi vagyok
de az is lehet
hogy nem
csak a kirakat vetít rólam
valami igaznak tűnő 

rétegenként lekaparható képet
nem is én látszódom
valaki más
valaki aki nagyon hasonlít rám

hajából a csatt
mint minek 
felesleges műanyag kacat 
ugyanúgy 
szóródik szanaszét
mint én. 

2016. január 31., vasárnap

Ahol nem vagyunk

És én nem voltam ott
pedig ott kellett volna lennem
te sem voltál ott
pedig ott kellett volna lenned
ha ott vagyunk
új fejezet nyílhatott volna
a megvalósulás jade útján

vajon melyikünk volt bizonytalanabb
vajon melyikünk gondolta előbb
nem lehetek én

mennyi szándékosan elszalasztott
alkalom terhe nyüvi lelkem
már nem számolom
kidobni sem tudom az ablakon

nem tudom azt mondani
hess madár hess
szabadon engedlek
engem többé ne keress

néha hagyom
lyukat vájjon szívemen
belőlem táplálkozzon
fájjon nagyon
nem voltam ott
ahol ott kellett volna lennem

azt hiszem
nem vagyok sehol.