Mint tündér lába
tavasz idején
mikor földet ér
s halkan
virágba borulnak
a kerti virágok
ily hangtalan
valami ősi tudással
érti minden
rejtett moccanásom
mint nyári éjeken
mikor illatos bűvölet
mámor a létezés
s apró örömatomokra
esik szét kacagva
a valahol lenni levés
ahogy patakmeder
öleli apró kavicsait
nehogy elsodorja
valamelyiket a víz
mesét mesél éjjelente
a parti fűzfáknak
s így lesz teljes az éj
mint őszi estek
lágy bíborízű fénye
kísér utamon pillantása
s ha vissza visszanézve
tovább megyek
ő még mindig ott áll
figyeli amint
bezárja alakom
a mellettem lépkedő
szürkébe hajló
végtelennek tűnő idő.
2016. március 23., szerda
2016. március 11., péntek
Csendben
Nézd kedves
csendabroszt terített az éj
a város fölé
némán pislognak a csillagok
álomba olvadnak az utak
ásít a táj
mozdulatlan minden ház
gömbölyű lett ma a Hold
betekint az ablakon
ennyire teljes
még soha nem volt
halkan feküdj mellém
csendben öleljen karod
meg ne zavarjuk
engedd hogy érezzem
ahogy a hajamba lélegzel
nem kell a szó
csak figyeljük
amint egy pillanatra
az ágy mellé áll
a szerelem angyala
s hagyjuk
lelked lelkemre terítse
szelíden szeress ma éjjel.
csendabroszt terített az éj
a város fölé
némán pislognak a csillagok
álomba olvadnak az utak
ásít a táj
mozdulatlan minden ház
gömbölyű lett ma a Hold
betekint az ablakon
ennyire teljes
még soha nem volt
halkan feküdj mellém
csendben öleljen karod
meg ne zavarjuk
engedd hogy érezzem
ahogy a hajamba lélegzel
nem kell a szó
csak figyeljük
amint egy pillanatra
az ágy mellé áll
a szerelem angyala
s hagyjuk
lelked lelkemre terítse
szelíden szeress ma éjjel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)