2017. február 26., vasárnap

Végtelen egyszerű történet

Éj

Kristálygömb angyalok
jégbe zárt
toporgó gondolatok
őrzik féltve a telet

dermed a lég
fél az ész
fél a félsz

Hajnal

Rám tekint a fény
kacsint
és besurran az ablakon
testvére
a változás szele

Reggel

Szakad a köd csipkeruhája
foszlik álnok akarása
tűnik szürke takarása

Dél

Pacsirta szól
nézd
milyen szép ami élni kél
rian a jég
rianok én 

Délután

Napsütés
panelházak közt 
nyújtózik a lét
örül a lélek 
túlélve a Tél

Est

Álomba ringató
tavaszt hozó álmok
habzsolják a szívem
mint anya gyermekét
magamból etetem. 

2017. február 15., szerda

Időrésben

Mikor begomboltad blúzomon
a nyitva felejtett gomblyukat
megállt az utcán a pillanat

a szél bebújt a kapualjba
a Nap a posta kőlépcsőire
várni valamire puhán leült

szomorú szép szemed
szomorú szemembe nézett
kócos is vagy szanaszét 
mondtad szemrehányóan

a lelkem is összekócolódott
mindkettőt kifésülhetnéd
mondtam félve halkan én
és elkezdett fújni a szél.

(  2014.01.)


2017. február 2., csütörtök

Mindenhol én vagyok

Minden széken én vagyok,
szanaszét kabát darabok,
sál, kesztyű halott halmazok,
gyöngyök, láncok, fülbevalók,
porszem porrongy cafatok

mindenhol te vagy, mondod
és óvatosan arrébb pakolsz

igen,
mindenhol én vagyok
a tükör is csak rám mosolyog,
te már alig látszódsz

mert ha itt vagy,
akkor sem vagy itt,
csak félig

ha elmégy,
ágyad beágyazod
és elhalványulnak
a házban 
a kéz
a szem
a hanglenyomatok.

( a gyermeknek)