2021. augusztus 24., kedd

Előősz

Még karmazsin a nappal
de didereg már a hajnal
s mint előrehozott románc
óvatos léptekkel halkan
felkúszik a házfalakra 
az ősz fanyar illata
 
udvarol az ereszcsatornának
ígér langyos esőket
no meg kémény asszonyságnak
szép szürke füstgyermekeket  
nevetnek a cserepek 
közben párát lihegnek
nem kellesz még
sikít a villámhárító
tőled három lépés távolság
volna jó.    
 
 

2021. augusztus 4., szerda

Selyemfényű éjszakák

És eljő az est 
a selyemfényű éjszaka 
az ablak alatt 
tücsök zenél
messze néz a szem
összeér a lélek és az ég
mozdul a test
moccan a kéz
mantrák közt száll az ész 
anya hangját vélem hallani
vajon mit akar mondani
  
kirakós játék a lét
az élet a tét (?)

mélyen legbelül felébred
az ébren is álmodó
kilép a fénybe
és teremtünk magunknak
százezernyi csillagot
reggelig
csillagokat számolunk.

2021. július 31., szombat

Csillaghullás

Mint gyermek anyja ölébe 
oly puhán szeretve
hull a nyári gyönyörűség
a földi életre 
sóhajt a Föld 
bámulják az angyalok
a tünékeny fény 
haldokló tükrében 
ünneplőbe öltöznek 
a lelki szegények.
 

2021. július 19., hétfő

Felhőjáték altatóval

Tudom, anya rajzol a felhőkkel
kis virágok
vicces bálnaarcok
fehéren foszló égi pamacsok
mennyország kapujában várakozó
születni kész ártatlan babarcok 

Tudom, a Teremtő játszik
kicsit a felhőkkel 
a nagy égi felhőtáblát
hol összerakja
hol szétszedi

mosoly röppen át a tájon
már megint a fantáziák
elég volt a játékból
szól valaki 
és a mézízű alkony
halk szavakkal 
magához csábítja az éjszakát
szem becsuk 
valahol Tibetben altatódalt dúdol
az egyetlenegy Valaki.  

2021. július 9., péntek

Ismétlődünk

Puha csókot ad a Tél
hideg szádnak mit sem ér
szédül a Tavasz 
felénk fújja a szél
közel lép a Nyár
csak ne kiabálj
simogat az Ősz 
arany szeme téged néz  

már megint hó esik
angyal kopog az ablakon
virág nyílik az udvaron
mind százszorszép
csillagfény és holduraság 
hálóba fogják az éjszakát 
ásít a falevél
földre ringatja önmagát

hízik a jég
felfalja múltbéli álmaink
fehér falak közt
felsír egy újszülött 
arcát az égre emeli
hova csöppent fürkészi
ó már megint
ez ugyanaz a galaxis

halk ima hallatszik  
a halál ölel valakit
köddé válik a múlt
mint agyonmosott kóc
végérvényesen szétfoszlik
utat ad az új életnek
verkli hangját hallani.