Ahogy az őszi napfény
lágy adni akarással
átszínezi a faleveleket
s egymást félre lökve
előre tolakodnak a színek
ahogy az utolsó nyári felhő
szétfoszlik az angyalok arcán
s harmatból könnycsepp lesz
ahogy mellém állsz
szavak nélkül is látni
ahogy az élet papíron
kirajzolódik alakom
ahogy mellém állsz
a fény nélküli éjszakák
csillagot holdat teremtenek
ahogy mellém állsz
több vagyok mint ami lehetnék
a semmiből minden lesz
türkiz a nap és opál az est.