2019. július 25., csütörtök

Lélekcirkusz



Mosoly

-Mit csinálsz?
-Semmit.
-Az nem lehet. Semmit a legnehezebb.
-Fekszem az ágyon. Nézem a mennyeztet.
-Látod, csinálsz valamit.
-Valamit? Azt hittem semmit nem csinálok.
-Semmit a legnehezebb. 

2019. július 19., péntek

Titkolnám a titkokat

Titkolnám a titkokat
erős zárak
se ilyen
se olyan szavak 

mily szép a ráhagyás
néma adni vágyás
lágy illúzió ringatás  
de te nem hagyod
megfejted a zárakat
térképet rajzolsz
itt lüktet a lélek
ott dobban a szív
tintasugár a vér

nem tehetek ellene
nem tehetek ellened
bár távol vagy
mégis valahogy
mint ruhán a kapocs
állandóan szétválunk
és összekapcsolódunk.

2019. július 14., vasárnap

A Logikán túl

Felsóhajt a táj
valami szépet kíván
nem tudni mit
valami szemmel nem láthatót
valami érezni valót 

nem kell a tenger
nem kell a varázs
nem kell a tánc

kell az elvesznivaló
valami alig érintenivaló
valami néma léleksimogató 
plasztik énidő
ahol kifeszített vászon az elme
viaszba mártott lemosható
 
ahol Isten bolyong velem
mert van kedve velem
ahol fényt sző a napsugár
színén fényes
fonákján lágy
szíveknek valót. 


2019. július 10., szerda

Időárnyék

Fekete-fehér festmények
berreg a felvevőgép
hajnalig készül a kép

satírozott álmok
valamilyen vágyak
apró zsugor árnyak
mint szemétből kimentett madarak
repülnek éhesen az ég felé

kirakatbabák toppanása hallatszik
rég betört ablaküvegek
éles szilánkjain
vérzik a lét
mi van ma ( ?)
ma van már vagy holnap
tegnap is ma volt
árnyékidő
időárnyék

álmomban
megoldottam a feladatot
mélyhűtött verseket olvasztok
aranytartalékait az örömlétnek
fillérekért elajándékozom.


2019. július 3., szerda

A hőségről jutott eszembe

Régen is voltak a párok közt ironikus, vicces megjegyzések, nem veszekedések, csak olyan szurka-piszka adok-kapok. De, valahogy más volt a hangnem vagy a nem tudom mi.
Nagyapám nem bírta a meleget, egyik hőséges hősi délután hazaért, precízen beállította az udvari kamrába a bicajt, aztán izzadt ingben, vizes hajjal, arcán legördülő izzadságpatakokkal berontott a házba, imigyen:
Mamaaa, úgy izzadok, mint egy lóóó, adjál tiszta ruhát! Megpusztoloook! Nagymamám ránézet s halk hangon közölte: Azért Sándorom, mert te egy ló vagy.
Nézték egymást egy darabig, én ledermedtem, most mi lesz, nem lett semmi, kuncogás hallatszott mindkét fél irányából és így lettek egy egész.