2020. december 31., csütörtök
Mit kívánhatnánk?
Emlék-Lassú napok
a nap
2020. december 26., szombat
Mert úgy
oly ártatlanul szépen
ahogy a versek a homályból
pőrén kilépnek a fénybe.
2020. december 23., szerda
2020. december 19., szombat
Hidegség
2020. december 17., csütörtök
Évvég
2020. december 11., péntek
2020. december 1., kedd
2020. november 28., szombat
2020. november 21., szombat
Ahogy színeket teremt
csak Isten tud ennyire kéket,
télfelhők fejére teremteni
szikrázó gyémánt koronaéket,
hogy áttetsző égi prizmákon
suhanjon át az égi élet,
2020. november 19., csütörtök
2020. november 17., kedd
Csillagrés
Csak úgy
Ilyennek szeretlek
2020. november 15., vasárnap
Valljuk be ...
2020. november 5., csütörtök
Est
Lélekdekor
süllyed az éj
csillagok ringnak a Hold ölén
anya integet a felhőház tetején
szelíd keze arcomhoz ér
süllyed az éj
süllyed az én
eltűnik a valóság máza
foszlik a lélek zárt háza
száll a lélek
száll feléd
nyitja kapuit az ég
minden rendben
súgja az éj
minden rendben
súgja az én.
Mikor elakad a szó
s mint láthatatlan szellő
fényképre illő őszi délután,
álomtól bágyadt falevelek
festenek szeme mélyére
rőt színű tüzeket
a Duna parti sétaúton
könnyed kézzel
hajamba puhán belekócol
torkomon akad a szó
s mint lassuló körhinta
megáll körülöttem a világ,
levegőt sem vesz a táj
pedig minden padra leültem
mi az út szélén áll,
óarany keretbe feszített
mondatokat fogalmaztam
mit mondjak majd,
ha szembe jön velem
mit mondjak majd,
megértse végre
mennyire szeretem,
mennyire szeretem,
mikor gyengéden
ráhajol lelkemre.
(2010)
Lázálom
három templomharang
hallgatni kell mindig valamiért
csendvárosok kábulnak fejemnél.
Belőled lélegzem
oda ahol bársonyba fulladnak a csillagok
szétfoszlanak a múltidők rézkarcai
nincs előrevetített jövőbelátó kép
csak tétova könnyű semmi kis lebegés
majd nagyon szorosan feküdj mellém
mert így szeretném ha így szeretnél
ha egyszer majd végleg megérkezünk
szád a számon belőled lélegzem
szám a szádon belőlem lélegzel.
2020. november 2., hétfő
Republic - Messzi Földre Vihetnél ft. Bagossy Norbert
2020. október 28., szerda
2020. október 27., kedd
Nem tudni
2020. október 24., szombat
Őszi anzix
habszegfű
rozmaring terítő
bókol az angyaltrombita
este van már
jöjj haza
bársonyka sárga
skarlát-zsálya párna
ide-oda forgatom
ha akarom liliom
ködbevesző hajnalok
paplan után kutatok.
2020. október 14., szerda
Nem kék az ég, nem szép ez az ősz
2020. október 11., vasárnap
2020. október 9., péntek
" hogy el ne törjön az idő egymagában"
Meddig vagyunk emlékek?
Mikor az emlékezés csarnokai lassú félszeg komótossággal összeomlanak, vajon megmarad-e utánunk egy szín, egy illat mely megállásra, töprengésre készteti a felejtőt. Erdei utak kapaszkodóin egyetlenegy mélyen
rejtőző lábnyom, ha az időesőverte szétmálló
falmaradékok maradék nélkül beolvadnak majd a földbe.
A géntérkép spiráljában elbújva, meddig létezhetünk. Létezünk-e majd így, ugyanígy.
A szeretet a szerelem a barátság újraismétlődésében ott leszünk-e? Ki leszek én és ki leszel te.
Az ebben a helyzetben, ezen a helyen voltam már valamikor érzés megremegteti majd a lelket, lúdbőr borítja be a testet, megborzong a táj s a tájban az ember. Tágranyílt szemmel vacog a lélek. Emlék, fontos emlék lehet mely ennyire érintős. Honnan érkezett? Mi táplálta? És hogy tényleg mire kellene emlékezni az nem egyértelmű.
Mikor jön el ez az idő és honnan fogjuk tudni, megérkezett. A valamilyen valaminek lassú leszakadása, elmorzsolódása mennyire fog fájni? Talán észre sem vesszük. Tökéletesen eltűnünk. Ringunk majd valahol, egy színtelen vizű tavon és akár akarjuk akár nem, szép lassan elmosódnak az emlékek.
2020. október 7., szerda
Ki érti ezt ...
2020. október 2., péntek
Amikor Isten
2020. szeptember 30., szerda
Kép-Jelek
2020. szeptember 17., csütörtök
2020. augusztus 23., vasárnap
2020. augusztus 22., szombat
Már nem írunk ...
tétován lépünk
nehogy a nyárestbe
a járdára kúszó
álmos levendulák
virágarcára lépjünk
és a kockakövek apró
résein a fájdalomtól
felszisszenjen az éj
(te írtál valamit(?)
bevásárlólistát
a múltkor összeírtam
a havi csekkek összegét
másnap elvesztettem
aztán elfelejtettem
újra kellene írnom
vagy nem
felesleges kíváncsiság
nem tudnám elviselni
ahogy halkan nyafognak
bennem a holnapok
pergő láncszemek
ringlispíl játékok
Semmire csodálkozások)
furcsa ma a Hold
kicsi is meg nagy is
Isten kirakóst játszik
térdre borulnak előtte
a csillagok
szárnyashangyák szárnyain
utaznak az angyalok.
2020. augusztus 4., kedd
2020. július 22., szerda
Amikor hiányzol
(nézd milyen szép a látóhatár
a felhők üzennek éppen
kinek (?)
neked (?)
nekem (?)
mi történik itt kéremszépen (?) )
amikor az ecset megcsúszik a ház falán
virág helyett
kövér maszatokat gyárt
fintorog
nyelvet nyújt az élet
amikor hiányzol
amikor hiányzol
hányadik dimenzióban jár a lélek (?)
2020. július 9., csütörtök
Élünk vagy csak véljük?
mint áradás idején víz a gáttal
mint versből kitörölt mondanivaló
tegnap még megvolt ma már sehol
már mindegy Tél vagy Nyár
csak a vissza visszatérő szavak
halk szavú köszöntése jelent
valami égi vonalzóval leválasztott
mától való elszakadást.
2020. június 8., hétfő
Mennyi mártix
Politikai mátrix. Szerencselovagok, politikai szélhámosok közönsége. Lélekbelelátó szemüveg kellene mindenkinek.
Mentsük meg az állatokat, ha nem akarják a mentést, akkor is mátrix. Hány emberhez hajoltál le?
Azt csinálok, amit akarok mátrix. Tévedsz. Cipeled a karmád.
Én vagyok Én, én jelentős és fontos ember vagyok mátrix. Tévedsz. A lényeges emberek már több lépcsőfokkal elhagytak. Csak csendben vannak. Csak bámulnak rád és sajnálnak. Fejlődhetsz még. Eleget. Van hova.
A cinikus mátrix. Rosszindulatból jó nagyot kanalazni. Irigységgel tömni az ürességet benned.
Erősnek lenni mátrix. Á, nem baj. De, arcul üt a felismerés, dehogynem baj, de erősnek kell lenni.
És még annyi, de annyi mátrix van, sok, pl. Az alkohol mátrixa, Én mindig boldog vagyok mátrix,
Mindenkit szeretek mátrix, stb. Néha azt gondolom, csak egymás mellett élnek az emberek, nem egymással, mert mindenki a saját mátrixában él és onnan nagyon nehéz kilépni vagy nem akarnak.
2020. május 31., vasárnap
Ahogy
rezzenés nélküli perceket teremt
Ahogy a földre érkezik
és az égtől áldást kér a reggel
Ahogy imában
zümmögve összeolvadnak a szavak
Ahogy a kisded tágra nyílt szemmel
először anyjára néz
Ahogy a gondolatok szótlanul
felhőkön utaznak
így látom
valami különös meg-megtorpanással
ó Istenem
Te
néha szeretsz.
Nyári deja vu
oly szép a nyárdélután
mint giccsbehajló
régi szentképeken
lelkét tenyerében tartó
földre szálló angyal
napsütés
kék ég
rezgés nélkül falevél
deja vu
már megint
már megint ugyanaz az érzés
szavakat számlál
a visszaforduló pillanat
előre lép
karkötőt köt csuklómra
a múlt
s ha eljő az éj
távoli ég peremén
rég nem látott csillagom ébred
éj tengerén
szeretni
halkan úszik felém.
2020. május 21., csütörtök
Döbbenet
papírmasé árnyakat állít
a lélek szobájába
fázik a poloska a sarokban
az esti szellő hozta egy pókkal
nem lesz Nyár
nem lesz Nyár
egyre csak ezt mondja
halkan sóhajt az ásványvíz
ócska műanyag buborék bája
összegyűr ez az éj
pedig milyen jó lenne holnap
szelíden pezsegni
a lekváros palacsint
óvatos világában
távoli hangok hangját hallgatom
rock
a dalszöveg lírába hajlik az ablakon
angyalt
csillagos égboltot varázsol
papírzsebkendőbe csomagolom
a bogarat
a pókot
a tegnapot
kiviszem a kertbe
ne sérüljenek
a holnapok.
2020. május 14., csütörtök
Hopsz: 0:16,0:40
2020. május 13., szerda
Sej, haj
Vegye le a szájmaszkot, mert valamit mond, de, hogy mit az félig titok.
Cicás szájmaszk? Cicás kesztyű? Deee jól megy egyeseknek!
Ejnye. Nem húzott kesztyűt? Magácska rózsaszínben látja a világot?
Bicajozni? A kerékpárúton lesből támad a koronavírus.
2020. április 18., szombat
2020. április 16., csütörtök
2020. április 4., szombat
Szomorú
Erről eszembe jutott a kalács. Almás. Elkészítettem, ahogy ő tanította. Nem lett olyan. Ezt is elvitte magával. Vajon merre?
Úgy képzelem végtelen felhőcsipkét horgol valahol, új mintákat talál ki, ha elfáradnak az ujjai almáskalácsot, zserbót süt egy égi fehérre meszelt konyhában.
2020. március 28., szombat
Oldás
ahogy puha kézzel
átlátszóvá mossa a lelket
felszabadulnak a zárványok
kibomlanak a kötések
s mint szalmaszállal fújt
színes buborék
az alig fodrozódó időben
szabadon lebegnek
a múlt oldásai
megremeg az ég
átrendeződik a mindenség
könnyű szívvel
szédülten megyünk
megyünk a valami felé
esőcseppek mindenfelé.
2020. március 27., péntek
Az úgy volt
az ember megteremtette a koronavírust,
kíváncsiságból vagy más okból kiengedte az ajtón,
menjen amerre lát, amerre akar,
amikor látta mit tett vádaskodni kezdett és Istent hibáztatta.
Isten nézte a teremtményét, nézte, nézte
majd felsóhajtott, én nem ilyet akartam,
megadtam a választás lehetőségét,
nem kellett volna.
2020. március 22., vasárnap
Emlékszel?
alig látszódtál
ahogy zavartan néztél rám
cigarettát babrált a kezed
nem sokat mondtál
nekem nem kellett a kellem
hisz védtelen gyermek voltál
kit védeni küldtek hozzád
emlékszel (?)
csillagtenger világított fent az égen
és én azt mondtam
nem bírom elviselni
ezt a szokatlanul sok csillagot
mind a fejemre borul
féltem
mindketten meghalunk
mindketten meghaltunk
te úgy
ahogy a te köreidben szokás
és én(?)
tudom hol kapni lélekragasztót
de megvagy
de megvagyok
megvagyunk.
Azt hiszem új időszámítás következik
Az eljövendő családi, baráti beszélgetésekkor.
Valahogy így: Emlékszel?
A koronavírus előtt ...
A koronavírus után ...
2020. március 8., vasárnap
2020. január 15., szerda
Vicces és véletlen találkozás az irástudóval
-enni
-inni
-bámulni az eget
-amikor a nap lemegy
-tenni
-venni
-menni
-befelé figyelni
-ha nem megy
-sírni
-ha rám töri az ajtót
-az a nagy sötétség
-szeretni mindenkit
-álság a te neved
-szeretni mindenkit nem lehet
-álmodni szépeket
-zsálya a kábítószered
-elűzi a rosszakat
-kék virága éjjelente
-ide-oda bólogat
-füstté válik ma vagy holnap
-a ma, holnap
-világot gondolni
-a következő dimenziót
-ahol élnek még a halottak
-munkába mennek
-pont ezen a villamoson
-árnyékok
-látod
-lógnak a falon
-és a végtelennel mi lesz
-belehalunk
-belehalunk
-porcelán esőt látni
-széttörni a járdán
-anya megmondta
-húzzál gumicsizmát
-ágyra járva csillagokat látni
-filmbe illő pillanat
-ahogy kócos hajad
-eltakarja arcodat
-jaj, a villamos halad
-ajtók nyitódnak
-lépek, boldogan.