2020. december 31., csütörtök

Mit kívánhatnánk?

Egészséget. 
Boldogságot. 
Szerelmet, ki milyet szeretne.
Lelki megnyugvást.
"Látni a lényeget." 

Spirituális segítőink, a tündérek | delina.hu

Emlék-Lassú napok

Lassan csöpög a délután 
üresen tapadó órák 
végtelenített percek
falják az életet
 
elmosódott paca a Nap
anya elment valahova
kíváncsi árnyak járnak
leskelődnek 
jó vagyok-e

dermed a magány
alig rezgő zselatin halál 
nyafog a lélek 
nem tudni mit képzel
 
ragadós szörpöt önt irkára
a nap
bárhogy próbálom
bárhogy akarom
az sz
az r betű nem sikerül
ott ahol kell
nem lesz szép hullámos
gömbölyű

pedig egyszer majd
anya biztos hazaér
és számonkér.  
                                                      
Czóbel Béla
 
 

2020. december 26., szombat

Mert úgy

Mert úgy kellene szeretni
oly ártatlanul szépen
ahogy a versek a homályból
pőrén kilépnek a fénybe.

2020. december 19., szombat

Hidegség

Didereg az alkony
mint tompa grafitceruzát 
szürke magányt hegyeznek a templomtornyok
hullik a felhőforgács
 
Van Gogh megirigyelné 
ahogy a csillagokra feszül az éj
hogy lehet ilyen hideg 
mégis puha a fény

fáznak a fák
ágaikat összehúzzák 
fáznak a téren a szobrok
nem kacag egyik sem már
 
felébrednek nyári álmukból
az előre megfontolt szándékkal telepített 
rideg lelki mágnescsapdák
 
hova menekülhetnénk (?)  
 

2020. december 17., csütörtök

Évvég

Múljon ami múlik
koccan a pezsgőpohár
szakad a láthatatlan lánc
hullik a tegnapi gyöngy
homályba fullad a könny

képzelet porcicák
halvány viaszbabák
nem találnak utat hozzád 
fásult sztaniolpapír báb
a múltidő már 

nézd a decemberi csillaghullást
érkezik az üzenet 
a holnap jó lesz
jobb nem is lehetne már
 
engedd el a szépet
engedd el a jót
engedd el ami fájt 
engedd el ami fáj 
 
a holnap jó lesz
felhőn táncolás
szelíd álmokról álmodás
könnyű ábrándozás
jobb nem is lehetne már.



2020. november 21., szombat

Ahogy színeket teremt

Festő nem festhet szebbet,                            
csak Isten tud ennyire kéket,
télfelhők fejére teremteni 
szikrázó gyémánt koronaéket,
hogy áttetsző égi prizmákon
suhanjon át az égi élet, 
hogy kék, fehér, piros, zöld, 
sárga óceánok partjain
vidám fogócskát játszanak
az angyalok a széllel,
hogy eszünkbe jusson, ő, ő is
létezik, és hogy ő maga,
ő maga az emberi lélek. 
 

 




2020. november 17., kedd

Csillagrés

Lassít a Föld
minek sietne 
repülni lassan jó 

Tejúton sétál a Hold
szabadnapot kapott
gödrös arca kisimul
 
bámészkodó csillagok
rést nyitnak
rég bezárt 
égi ajtók mögött lebegő
csillagutak felé
 
áldást oszt a fény 
és a földi szeretetvágyak
végleg valóra válnak.

Csak úgy

Meghalt a koldus az utcán
és akik mindennap szidták
csodálkozva mondják
hallottad 
meghalt a koldus az utcán
vajon mikor lesz a temetés
ó ha teljes bizonysággal tudnám 
azt amit nem tudok
előlük száz lakattal zárnám. 
 

Ilyennek szeretlek

Napra nap jő
látni ahogy fogy a Hold
mint tinta az itatóspapíron
egymásra rakodnak a tegnapok
 
csodálkozva nézem
néha okos felnőtt vagy
néha durcás gyermek
hogy lehet ez (?)
kettő az egyben (?) 

mosolyog a lélek
mikor rád nézek
nem kell érteni
elég ha érzem
 
vattapaplan alatt 
álmodik a remény
egyszer majd fény derül a titokra
ki vagy Te 
minek
miért is ide 
lélekközelbe születtél.  

2020. november 15., vasárnap

Esti Kornél - Ez a város

 


Valljuk be ...

 A maszkviselésnek is vannak előnyei. Nem kell smink, minek, elég a szemcezúra. Kreatívak vagyunk, maszkmadzaghoz illő frizurákat találunk ki.
És amikor szembejön a régi szerelem az utcán, a boltban, benzinvételezés közben, nem látni a véletlen találkozás fintorát a maszk takarásától.

2020. november 5., csütörtök

Est

Óvatos léptekkel 
hátra lép a nappal 
felgurul az égre a Hold
kerek arca álmosító
párát lehelnek a hegyek
felhőszoknyán lélek alszik
angyalszárnnyal takaródzik.



Lélekdekor

Süllyed a nap
süllyed az éj
csillagok ringnak a Hold ölén
anya integet a felhőház tetején
szelíd keze arcomhoz ér
süllyed az éj
süllyed az én

eltűnik a valóság máza
foszlik a lélek zárt háza

száll a lélek
száll feléd

nyitja kapuit az ég
minden rendben
súgja az éj
minden rendben
súgja az én.

Mikor elakad a szó

Ahogy hangtalan mellém áll
s mint láthatatlan szellő
fényképre illő őszi délután,
álomtól bágyadt falevelek
festenek szeme mélyére
rőt színű tüzeket

a Duna parti sétaúton
könnyed kézzel
hajamba puhán belekócol
torkomon akad a szó
s mint lassuló körhinta
megáll körülöttem a világ,
levegőt sem vesz a táj

pedig minden padra leültem
mi az út szélén áll,
óarany keretbe feszített
mondatokat fogalmaztam
mit mondjak majd,
ha szembe jön velem

mit mondjak majd,
megértse végre
mennyire szeretem,
mennyire szeretem,
mikor gyengéden
ráhajol lelkemre.

(2010)

Lázálom

Mozdulatlan lebegnek 
fent az égen a csillagok 
mézeskalács szemükben
fényes cukormáz mélabú 
 
a végtelen magába szívja   
cseppenként a világom 
mint agyonmosott rajzpapír 
szétfoszlik a létezés 
 
sztanioltakaró alatt alszik
három templomharang
hallgatni kell mindig valamiért
csendvárosok kábulnak fejemnél. 

Belőled lélegzem

Egyszer majd mindannyian odaérünk
oda ahol bársonyba fulladnak a csillagok
szétfoszlanak a múltidők rézkarcai
nincs előrevetített jövőbelátó kép
csak tétova könnyű semmi kis lebegés
majd nagyon szorosan feküdj mellém
mert így szeretném ha így szeretnél
ha egyszer majd végleg megérkezünk
szád a számon belőled lélegzem
szám a szádon belőlem lélegzel. 

2020. november 2., hétfő

Republic - Messzi Földre Vihetnél ft. Bagossy Norbert

"Ezernyi csillag vigyáz ránk, 
 Míg itt vagyunk 
A sorsban a legszebb az 
Hogy biztosat nem tudunk 
És ha majd rájövünk, 
Hogy tényleg kik is akarunk lenni 
A végén magunk után majd
Olyan tükröt hagyunk."  
 

 

2020. október 28., szerda

2020. október 27., kedd

Nem tudni

örüljek vagy ne, ha kisüt a nap, 
ha kisüt a nap támadnak a büdösbogarak,
sorba állanak a ház falán
a legelső a legjobb szemű a figyelő
s mikor ablak, ajtó nyitva marad
megfújja a láthatatlan trombitát
s befelé masírozik mind, ki, kint várt.  

2020. október 24., szombat

Őszi anzix

Csillagrózsa
habszegfű
rozmaring terítő
erre járt a teremtő
  
madárbirs hegedű
repkény táncol a nádtetőn
aranysárga cipellők
pókfonál keszkenő 

benéz a Hold az ablakon
benéz a Hold az ablakon  

bókol az angyaltrombita
este van már
jöjj haza

bársonyka sárga
skarlát-zsálya párna
ide-oda forgatom
ha akarom liliom   

ködbevesző hajnalok
paplan után kutatok. 

2020. október 14., szerda

Nem kék az ég, nem szép ez az ősz

És eltűnnek a csillagok
némelyik sohasem volt 
csak látni akartuk
így történt hogy láthattuk
 
nem táncolnak a Főtéren az angyalok
pedig mind oly helyes volt
apró léptek
apró szárnyak
apró mosolyok 
mind helyes volt
 
didereg a szél 
sálat
kesztyűt parancsol  

mikor anyára gondolok
valahol a magasból  semmi nem szól
nem mesélnek a hirdetőoszlopok
kirakatokra fagy a tegnapi mosoly  

piszkos lepedőt terít az égre 
az éppen ügyeletes főgonosz
folt hátán folt
színeket nem hoz 
csak az univerzum küldi 
feszt csak küldi 
a kertben síró bogarak 
apró lépteinek halk zörgését.
 

2020. október 9., péntek

" hogy el ne törjön az idő egymagában"

Meddig vagyunk emlékek?

Mikor az emlékezés csarnokai lassú félszeg komótossággal összeomlanak, vajon megmarad-e utánunk egy szín, egy illat mely megállásra, töprengésre készteti a felejtőt. Erdei utak kapaszkodóin egyetlenegy mélyen rejtőző lábnyom, ha az időesőverte szétmálló falmaradékok maradék nélkül beolvadnak majd a földbe.

A géntérkép spiráljában elbújva, meddig létezhetünk. Létezünk-e majd így, ugyanígy.

Vagy ránk rakodnak újabb és újabb gének s eltűnünk onnan is, nem hasonlít majd ránk már senki. Véletlenül nem lép majd úgy, ahogy én lépek és véletlenül nem gondolja azt, amit én gondolok.
Megszűnnek létezni a véletlenek. 


A szeretet a szerelem a barátság újraismétlődésében ott leszünk-e? Ki leszek én és ki leszel te.

Az ebben a helyzetben, ezen a helyen voltam már valamikor érzés megremegteti majd a lelket, lúdbőr borítja be a testet, megborzong a táj s a tájban az ember. Tágranyílt szemmel vacog a lélek. Emlék, fontos emlék lehet mely ennyire  érintős. Honnan érkezett? Mi táplálta? És hogy tényleg mire kellene emlékezni az nem egyértelmű.

Mikor jön el ez az idő és honnan fogjuk tudni, megérkezett. A valamilyen valaminek lassú leszakadása, elmorzsolódása mennyire fog fájni? Talán észre sem vesszük. Tökéletesen eltűnünk. Ringunk majd valahol, egy színtelen vizű tavon és akár akarjuk akár nem, szép lassan elmosódnak az emlékek. 

2020. október 7., szerda

Ki érti ezt ...

-Mit csinálsz?
-Ülök egy széken. 
-De, mi csinálsz? 
-Ülök egy széken, előttem az asztalon a számítógép, bámulom.
-Mégis, mit csinálsz?
-Ülök egy széken, előttem az asztalon a számítógép, bámulom mit írsz.
-Komolyan kérdezem, mit csinálsz?
-Ülök egy széken, előttem az asztalon a számítógép, bámulom mit írsz és most úgy érzem, mintha fáznék.  Egy kicsit.
-Naaa, tényleg, mit csinálsz?
- Ülök egy széken, előttem az asztalon a számítógép, bámulom mit írsz és most úgy érzem, mintha fáznék.  Egy kicsit. Közben arra gondolok, milyen kár, hogy jön a Tél.
-Komolyan kérdezem!
- Ülök egy széken, előttem az asztalon a számítógép, bámulom mit írsz és most úgy érzem, mintha fáznék.  Egy kicsit. Közben arra gondolok, milyen kár, hogy jön a Tél és mindmegfagyunk.
-Naaa!
- Ülök egy széken, előttem az asztalon a számítógép, bámulom mit írsz és most úgy érzem, mintha fáznék.  Egy kicsit. Közben arra gondolok, milyen kár, hogy jön a Tél és mindmegfagyunk. Jégkoporsóba bújik majd a világ. Az a szerencse, hogy a jégkoporsó átlátszó. Kilátunk.
- Na jó. Nem akarod megmondani mit csinálsz.

( Ti értitek ezt? Mi baja van? Szépen válaszolgattam. Nem? Kár, nem kérdezte meg még 20x. Tök jó válaszaim vannak.) 😁





Van Halen


 

2020. október 2., péntek

Amikor Isten

Amikor Isten mellém ült
nem szólt 
némán nézte a porba
leboruló 
papír angyalok
gyűrött könyörgéseit 
 
el ne hidd  
ezek nem angyalok 
az ördög kirakóst játszik
néha felvihog 

haragudtam rá
hisz kegyetlen volt
Isten így nem viselkedhet
nem ezt tanultuk

menj 
nem férünk el ketten 
ezen a keskeny kispadon
várnak rád odafent az igazi angyalok
 
megrázta a fejét
haját röptette a széllel
beletúrt két kézzel
girlandok kúsztak szanaszéjjel
 
arrébb csúsztam a padon
felragyogtak a csillagok 
azt hitték
minden megbocsájtható.
 

2020. szeptember 30., szerda

Te se létezel


 

Kép-Jelek

Mikor még nem voltam
Anya pörgős táncot játszott 
égig repültek a szalagok
körbefonták a Napot 

/tudták hogy megszülethessek
ott várakozom/

Mikor még nem voltam
Apa elment katonának
csattogott a csizma talpa
szikra pattant fel a Napra
 
Mikor még nem voltam
lenni akartam 
embernek születni 
nevetni
sírni  
a végtelenig téged elkísérni
megsemmisült minden álmom
a végtelenbe egyedül járok. 
 

2020. augusztus 22., szombat

Már nem írunk ...

Már nem írunk
tétován lépünk
nehogy a nyárestbe
a járdára kúszó
álmos levendulák
virágarcára lépjünk
és a kockakövek apró
résein a fájdalomtól
felszisszenjen az éj

(te írtál valamit(?)
bevásárlólistát
a múltkor összeírtam
a havi csekkek összegét
másnap elvesztettem
aztán elfelejtettem
újra kellene írnom
vagy nem
felesleges kíváncsiság

nem tudnám elviselni
ahogy halkan nyafognak
bennem a holnapok
pergő láncszemek
ringlispíl játékok 
Semmire csodálkozások)

furcsa ma a Hold
kicsi is meg nagy is
Isten kirakóst játszik
térdre borulnak előtte
a csillagok
szárnyashangyák szárnyain
utaznak az angyalok.  



2020. július 22., szerda

Amikor hiányzol

Cukor helyett só kerül a kávéba
tányérok törnek halkan 
vagy hangosan

az útszéli padkák túl közel jönnek
felejtős a sebességhatár
nem számít már más
csak a kertben az a kis madár
aki minden reggel dalolva rám vár

(nézd milyen szép a látóhatár
a felhők üzennek éppen
kinek (?)
neked (?)
nekem (?)
mi történik itt kéremszépen (?) )

amikor az ecset megcsúszik a ház falán
virág helyett
kövér maszatokat gyárt

fintorog
nyelvet nyújt az élet
amikor hiányzol
amikor hiányzol
hányadik dimenzióban jár a lélek (?) 

2020. július 9., csütörtök

Támad a természet

Kiszívják vérem a szúnyogok a poloskák meg eltemetnek.

Valami valami


Élünk vagy csak véljük?

Úgy mosódnak össze az évszakok
mint áradás idején víz a gáttal
mint versből kitörölt mondanivaló
tegnap még megvolt ma már sehol
már mindegy Tél vagy Nyár
csak a vissza visszatérő szavak
halk szavú köszöntése jelent
valami égi vonalzóval leválasztott
mától való elszakadást.

2020. június 8., hétfő

Mennyi mártix

A hazugságok mátrix. Tudom, hazudik, de úgy csinálok mintha elhinném.

Politikai mátrix. Szerencselovagok, politikai szélhámosok közönsége. Lélekbelelátó szemüveg kellene mindenkinek.

Mentsük meg az állatokat, ha nem akarják a mentést, akkor is mátrix. Hány emberhez hajoltál le?

Azt csinálok, amit akarok mátrix. Tévedsz. Cipeled a karmád.

Én vagyok Én, én jelentős és fontos ember vagyok mátrix. Tévedsz. A lényeges emberek már több lépcsőfokkal elhagytak. Csak csendben vannak. Csak bámulnak rád és sajnálnak. Fejlődhetsz még. Eleget. Van hova.

A cinikus mátrix. Rosszindulatból jó nagyot kanalazni. Irigységgel tömni az ürességet benned.

Erősnek lenni mátrix. Á, nem baj. De, arcul üt  a felismerés, dehogynem baj, de erősnek kell lenni.

És még annyi, de annyi mátrix van, sok, pl. Az alkohol mátrixa, Én mindig boldog vagyok mátrix,
Mindenkit szeretek mátrix,  stb. Néha azt gondolom, csak egymás mellett élnek az emberek, nem egymással, mert mindenki a saját mátrixában él és onnan nagyon nehéz kilépni vagy nem akarnak.





2020. május 31., vasárnap

Ahogy

Ahogy az érzékenység szótlansága
rezzenés nélküli perceket teremt

Ahogy a földre érkezik
és az égtől áldást kér a reggel

Ahogy imában 
zümmögve összeolvadnak a szavak

Ahogy a kisded tágra nyílt szemmel
először anyjára néz

Ahogy a gondolatok szótlanul
felhőkön utaznak

így látom
valami különös meg-megtorpanással 
ó Istenem
Te
néha szeretsz.




Nyári deja vu

Néha
oly szép a nyárdélután
mint giccsbehajló 
régi szentképeken
lelkét tenyerében tartó
földre szálló angyal

napsütés
kék ég
rezgés nélkül falevél

deja vu
már megint
már megint ugyanaz az érzés

szavakat számlál
a visszaforduló pillanat
előre lép 

karkötőt köt csuklómra
a múlt 

s ha eljő az éj
távoli ég peremén
rég nem látott csillagom ébred
éj tengerén 
szeretni
halkan úszik felém.

2020. május 21., csütörtök

Valami igazi


Döbbenet

Beoson a sötét a házba
papírmasé árnyakat állít
a lélek szobájába

fázik a poloska a sarokban
az esti szellő hozta egy pókkal 
nem lesz Nyár
nem lesz Nyár
egyre csak ezt mondja

halkan sóhajt az ásványvíz
ócska műanyag buborék bája
összegyűr ez az éj
pedig milyen jó lenne holnap
szelíden pezsegni
a lekváros palacsint
óvatos világában

távoli hangok hangját hallgatom
rock
a dalszöveg lírába hajlik az ablakon
angyalt
csillagos égboltot varázsol

papírzsebkendőbe csomagolom
a bogarat
a pókot
a tegnapot
kiviszem a kertbe
ne sérüljenek
a holnapok.

2020. május 14., csütörtök

Hopsz: 0:16,0:40



"Lopni semmit a mindenből
Adni mindent a semmiből
Vinni a jót, hinni a szót
Amíg lehet"

2020. május 13., szerda

Sej, haj

Mondja kedves, mit tenne velem, ha 1,5 m-en belül megközelítenééém?

Vegye le a szájmaszkot, mert valamit mond, de, hogy mit az félig titok.

Cicás szájmaszk? Cicás kesztyű? Deee jól megy egyeseknek!

Ejnye. Nem húzott kesztyűt? Magácska rózsaszínben látja a világot?

Bicajozni? A kerékpárúton lesből támad a koronavírus.


2020. április 4., szombat

Szomorú

Kerestem valamit a szekrényben mindegy mit, nem is volt fontos mi az, amit keresek csak találjak valamit, ami valami és rátaláltam a nagymama saját kis szorgos kezével horgolt csipketerítőkre, sajnos már nincs nagymama illatuk. Elvitték a múló évek magukkal. Vajon hova?
Erről eszembe jutott a kalács. Almás. Elkészítettem, ahogy ő tanította. Nem lett olyan. Ezt is elvitte magával. Vajon merre?
Úgy képzelem végtelen felhőcsipkét horgol valahol, új mintákat talál ki, ha elfáradnak az ujjai almáskalácsot, zserbót süt egy égi fehérre meszelt konyhában.

2020. március 28., szombat

Oldás

Látni a csendet
ahogy puha kézzel
átlátszóvá mossa a lelket
az idő hullámain
felszabadulnak a zárványok
kibomlanak a kötések
s mint szalmaszállal fújt
színes buborék
az alig fodrozódó időben
szabadon lebegnek
a múlt oldásai

megremeg az ég
átrendeződik a mindenség
könnyű szívvel
szédülten megyünk
megyünk a valami felé

esőcseppek mindenfelé.

2020. március 27., péntek

Az úgy volt

Isten megteremtette az embert,
az ember megteremtette a koronavírust,
kíváncsiságból vagy más okból kiengedte az ajtón,
menjen amerre lát, amerre akar,
amikor látta mit tett vádaskodni kezdett és Istent hibáztatta.
Isten nézte a teremtményét, nézte, nézte
majd felsóhajtott, én nem ilyet akartam,
megadtam a választás lehetőségét,
nem kellett volna. 

2020. március 22., vasárnap

Emlékszel?

Emlékszem
alig látszódtál
ahogy zavartan néztél rám
cigarettát babrált a kezed
nem sokat mondtál

nekem nem kellett a kellem
hisz védtelen gyermek voltál
kit védeni küldtek hozzád

emlékszel (?)
csillagtenger világított fent az égen
és én azt mondtam
nem bírom elviselni
ezt a szokatlanul sok csillagot
mind a fejemre borul

féltem
mindketten meghalunk

mindketten meghaltunk
te úgy
ahogy a te köreidben szokás
és én(?)
tudom hol kapni lélekragasztót 

de megvagy
de megvagyok
megvagyunk.

  


 

Azt hiszem új időszámítás következik


Az eljövendő családi, baráti beszélgetésekkor.

Valahogy így: Emlékszel?

A koronavírus előtt ...
A koronavírus után ...

2020. január 15., szerda

Vicces és véletlen találkozás az irástudóval

-Annyira unok már  ( Folytasd)
-enni
-inni
-bámulni az eget
-amikor a nap lemegy
-tenni
-venni
-menni
-befelé figyelni
-ha nem megy
-sírni
-ha rám töri az ajtót
-az a nagy sötétség
-szeretni mindenkit
-álság a te neved
-szeretni mindenkit nem lehet
-álmodni szépeket
-zsálya a kábítószered
-elűzi a rosszakat
-kék virága éjjelente
-ide-oda bólogat
-füstté válik ma vagy holnap
-a ma, holnap
-világot gondolni
-a következő dimenziót
-ahol élnek még a halottak
-munkába mennek
-pont ezen a villamoson
-árnyékok
-látod
-lógnak a falon  
-és a végtelennel mi lesz
-belehalunk
-belehalunk
-porcelán esőt látni
-széttörni a járdán
-anya megmondta
-húzzál gumicsizmát  
-ágyra járva csillagokat látni
-filmbe illő pillanat
-ahogy kócos hajad
-eltakarja arcodat
-jaj, a villamos halad
-ajtók nyitódnak
-lépek, boldogan.