2020. április 4., szombat

Szomorú

Kerestem valamit a szekrényben mindegy mit, nem is volt fontos mi az, amit keresek csak találjak valamit, ami valami és rátaláltam a nagymama saját kis szorgos kezével horgolt csipketerítőkre, sajnos már nincs nagymama illatuk. Elvitték a múló évek magukkal. Vajon hova?
Erről eszembe jutott a kalács. Almás. Elkészítettem, ahogy ő tanította. Nem lett olyan. Ezt is elvitte magával. Vajon merre?
Úgy képzelem végtelen felhőcsipkét horgol valahol, új mintákat talál ki, ha elfáradnak az ujjai almáskalácsot, zserbót süt egy égi fehérre meszelt konyhában.