2013. január 1., kedd

Csak egyetlen egy nap lenne

Csak egyetlen egy nap lenne,
mikor semmit sem számít
ki vagy te,
ki vagyok én,
hova és minek születtünk,
csak úgy,
minden indok nélkül
feküdhetnék melléd,
becsukná szemét a tegnap
és a holnap sem várna
állandóan a küszöbre állva

figyelném a szád,
mint fűzi egymásba a szavakat,
csodálkoznék miképp válik
többsoros gyöngysor belőle,
talán az enyém lehetne


nézném a csendet,
ahogy a párnára lágyan lehull

s az első sóhajra 
finom odaadással 
szertefoszlik

de tudom ez is
egy olyan illúzióba mártott ábránd,

mint mikor tavasz végén azt hiszem
a mézillatú fehér virág
örökké ott marad a hársfán
s nem jön el a pillanat,
ahogy szirmaival csipkét hímez

fűszálak közt rejtőzködő föld 
elmúlást váró arcára

milyen jó volna,
ha Isten engedélyt adna
a vasárnapi vasárnapra,
hiszen erre vágyik a lélek
s ő küldte a vágyat
üljön szorosan melléje.


(2010)