2015. október 6., kedd

Ahogy

Ahogy az őszi napfény
lágy adni akarással
átszínezi a faleveleket
s egymást félre lökve
előre tolakodnak a színek

ahogy az utolsó nyári felhő
szétfoszlik az angyalok arcán
s harmatból könnycsepp lesz

ahogy mellém állsz
szavak nélkül is látni
ahogy az élet papíron
kirajzolódik alakom

ahogy mellém állsz
a fény nélküli éjszakák
csillagot holdat teremtenek

ahogy mellém állsz
több vagyok mint ami lehetnék
a semmiből minden lesz
türkiz a nap és opál az est.