Pecről-percre

És az égi pipettából

lassú mozdulattal

éjt

csepegtet az éj

átöleli házak álmos kéményeit

lecsusszan a háztetőn

lépked a járdán

megáll a sarkon

töpreng

valamit elfelejtett

pislog a kandeláber

azt sem tudom

én  ki vagyok

vagy hol vagyok

nappal alszom

éjjel csillag vagyok

Ó a csillagok

a csillagok

a tegnap kabátjában maradt csillogók

 

jut eszébe a feledékenynek

majd legyint

most már mindegy

menni kell előre

legyen sötét

puha

vigaszt adó

álomban is álmot hozó 

minden élőnek

és élettelennek teremtésnek.

Alkotás-Mozaik

És a porcelánba mártott szavak
törékenységén elmélázva,
virágot fest a mázra az éj
ha törik, törötten is legyen szép.

Nyári időmegtorpanás

És, ahogy megáll a szombat dél előtti idő
süketté válnak a házak az utak mentén
eltűnnek a mindenféle madarak
az álmodozó rozsdafoltos suszterbogarak 
üres hinták lógnak a gyermekek játszóterén
csuklyás csend vonul a felhők alatt
-félni való pillanat, 
ha megszólalsz úgy maradsz-
csak én állok az üveg ablakba
nézem, ahogy megáll a szombat dél előtti idő
és semminek képzelem magam. 

Nyári délután

Hallani ahogy a kert végén
mélán szöszöl a napsugár
füvet ringat
fát pesztrál
bár unja már
s menne már

menne már
az éj csillagai
várják már 

mint bágyadt pillangó
olyan a nyári délután
tétován szállnak a mondatok
a nyitott ajtón
az ablakon át

szív kitár
rózsaszín felhőn nyugszik a vágy
s mozdul már
mozdul
a legyen már
a legyen már valami.

Ragozódunk

Te nem írsz
és én nem írok
én nem írok
és te nem írsz
te hallhatsz
és én hallgatok
én hallgatok
és te hallgatsz
elmosta a koncertet
a hirtelen érkező eső.

Svéd gyerekvers

Anya tejet öntött
a barbis bögrémbe
kakaót szórt tetejére
azt kérdezte
fiú vagy vagy lány
mert a fiúknak több jár
ma reggel fiú vagyok
mondtam én
Stella elment
Nils van itt
holnap ki leszek
még nem tudom
majd éjjel megsúgják
a teletapi angyalok.

Tavaszváró

Milyen szép
mikor Március tenyerén
lágy bimbót bont a fény
s apró szirmonként 
finom mozdulatok kíséretében
megszületik a Tavasz

téli homályból
előbújnak a csillagok
aranyruhát öltenek
s mint gyermek anyja ölébe
kifeküdnek nézelődni az égre

olvasztott tavaszcukorba
mártózik puhán a remény
kacag a napsütés
s ajkán furcsán édes ízzel
útnak indul felénk. 

Kék csend

Csendesek ma a csillagok
néma az éj, hallgat a táj
s mint, ametiszt rózsafüzérről
templom térdeplőszőnyegére
szemenként legördülő imák,
kék csend hullik az ablakon át,
ringatom, ringatom, aludjon,
párnámon álmodjon, 
hajnalig velem maradjon.