Gyermekkor-Idő

A lassú idő pillanatai
arany vékony szálat szőnek
az almafák ágai köré
bebábozódik a nap
 
fekvőfelhők
lusta madarak
szárny nélküli lepkék

porcelánbabák arcán
a mosoly tétován megáll
hintát ringat az időfélhomály 
 
semmilyen előre sejthető percek
hiába az időutazás
hiába a párhuzamos világ
az idő itt is ott is áll

és nem hiszed el
hiába mondja a nagypapád
egyszer majd
elrohan melletted az idő
kikerül és lehagy.

Pál Utcai Fiúk!

Fenn a csúcson, lenn a völgyben      
Kinn a fényben, bent a ködben
Kemény gyémánt, puha vatta
Nem aludtam három napja

Színét váltja több alakban
Tükröződik gondolatban
Egy elvarázsolt pillanatban
Összeáll és tiszta lesz a kép

Pörgess! Pörgök! Ördög forgass
Körbe-körbe hát!
Rajzolj holdat! Szárnyas angyalt,
Küldj a Földre át!

És a holtak feltámadtak
Fel hétszer kelt a nap
És a gyengék győztek végül
Hetedszerre megtaláltalak

És kettévált a tenger
Egy angyal trombitált
Ott álltál a másik parton
S már elhittem, hogy nincsenek csodák.

Anya után öt évvel

Vasárnapot álmodtam
kalács pihent az alkóvban
szép szavak úsztak
fehérre festett tányérban

kék ibolya
levendula
őszi rózsa
fenyő illata
számolom az éveket
a nélküled tényeket
 
ki a hibás
apa
te vagy én
vagy Isten
ki a földről túl korán vitt el
ha vasárnapra ébredve
kanalam
kalácsom nem találom
és éhen marad utánad
a vasárnap délutánom.