Egyszer volt, hol nem volt, az Óperencián is túl : Búcsú

Mézeskalács tükrös szív, cukorka varázs nyaklánc, nyalóka kakasos, törökméz ragacsos, ezüstpöttyös hajszalagok, rózsaszín felhő illatok, sorsjegy madzagolt, színes villanykörte villogó, kaleidoszkóp-folyton bámulni való. 

Tavaszi buborék

Érintésre színesedő fénykép a város
ibolyakéken nyújtóznak a házak
pajkos felhő ringatja a tájat
szétfoszlik az égen a téli bánat

angyalok szállnak fehér csipkeruhában
elkapott gondolataikkal labdáznak a toronyházak

pacsirta énekel a vén almafának
levelet hozzál ma százat
felesel a feketerigó
rügyleves
ízes bimbó
az volna jó

csillog a járdaszegély
aranyesőflitter a ruhája
szél a mátkája

hízik a lélek
öleli a napot
lehullnak róla a télen összegyűjtött kacatok

ki nem mondható szavak vonaglanak illedelmesen a sárban
s felszínre törnek a mélybe zárt tavaszi vágyak.

Sándoromra emlékezve

Illatos cigarettafüst
szőlőlugas
kisszék
történetek
adomák
huncut kacsintás ( "megbeszéltem Istennel nem leszek én párttitkár")
kislépés
nagylépés
kisfröccs
nagyfröccs

nagymama korholó hangja
Sándor már megint a gyerek fejét tömöd

lovas szánkón utazás
beszélő csutkababák
zöldre zöld kártyák 

babaház
csipkeház
tollas dunyhán felhőutazás
imák
és végleg becsukódnak a fehér spaletták.  

Giccsharmónia

Oly vidám a táj
mintha kötelező lenne vidámnak lenni
hajnalban csivitelnek a fecskék
ragyog a Nap
fényesre suvikszolta az éj
arany bagarol krém az ég

százszorszép százszorszép lepi el a kertet
mókus játszik a csenddel

bólogatnak a magnóliák
selyemmé változik bennük a sejtés
virággá az érzés

lopakodik a pók
hálót szőni készül
kisorsolja a legyet
ki majd beleszédül

testbeszéd az élet nyögi az eresz
rajta a lakk gyönyörű mintákra reped

a Duna-parti sétányon
porcelánbabák ringatják sebzett szíveik
tente tente
elég ha holnap kelsz fel

enni kér a lélek
pillanatragasztót gyárt az éhesnek a reggel
mohón falja
s méla beletörődéssel továbblépked.

A karma hatalma körbeforgó hat alma

Milyen csudálatos a világ az eredeti kicsiny országunkban letiltva. 

Lélekemelés

Csakis kecsesen

Maga nem helyes, de nem is ronda.

Kép-Anyát akarom

Anyát akarom
látni ahogy szelíden
kinyitja az ajtót
vidám lépéssel
átlép a fehér küszöb arcon
végigmegy a járdán
a  járdaszélen terpeszkedő muskátlinak
súgni valamit
lassan
lehajol.

Szabó Lőrinc-Tavasz

„Mi az?” - kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” - felelt a Nap.
„Megjött?” - kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” - felelt a Nap.
„Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” - szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”