Milyen jó lenne

	Milyen jó lenne újra gyermeknek lenni út porából házat építeni maszatos kézzel  lekváros kenyeret enni kút hűvöséből dinnyét várni a kerti úton mezítláb  nagypapa cipője mellé állni semmin sírni könnyes szemmel kacagni pitypangból koszorút fonni anyám földig érő ruhájában hercegnőként járni tiszta szívvel hinni milyen jó lenne milyen jó lenne újra gyermeknek lenni gátlások nélkül hinni gátlások nélkül szeretni.

Valami Tavasz

Olvad már szíve jéghideg világnak.
Szellő simítja szerető kézzel a tájat.
Nap csókolja arcát kerti virágnak.
Masnit köt a fény kislányok hajába.
Szökik a Tél szökik rongyos a ruhája.
  

Ilyennek szeretlek

Napra nap jő

látni ahogy fogy a Hold

mint tinta az itatóspapíron

egymásra rakodnak a tegnapok

 

csodálkozva nézem

néha okos felnőtt vagy

néha durcás gyermek

hogy lehet ez (?)

kettő az egyben (?) 

mosolyog a lélek

mikor rád nézek

nem kell érteni

elég ha érzem

 

vattapaplan alatt 

álmodik a remény

egyszer majd fény derül a titokra

ki vagy Te 

minek

miért is ide 

lélekközelbe születtél.  

Est

Óvatos léptekkel 

hátra lép a nappal 

felgurul az égre a Hold

kerek arca álmosító

párát lehelnek a hegyek

felhőszoknyán lélek alszik

angyalszárnnyal takaródzik.

Lázálom

Mozdulatlan lebegnek 

fent az égen a csillagok 

mézeskalács szemükben

fényes cukormáz mélabú 

 

a végtelen magába szívja   

cseppenként a világom 

mint agyonmosott rajzpapír 

szétfoszlik a létezés 

 

sztanioltakaró alatt alszik
három templomharang
hallgatni kell mindig valamiért
csendvárosok kábulnak fejemnél. 

Őszi anzix

Csillagrózsa
habszegfű
rozmaring terítő

erre járt a teremtő

  

madárbirs hegedű

repkény táncol a nádtetőn

aranysárga cipellők

pókfonál keszkenő 

benéz a Hold az ablakon

benéz a Hold az ablakon  

bókol az angyaltrombita
este van már
jöjj haza

bársonyka sárga
skarlát-zsálya párna
ide-oda forgatom
ha akarom liliom   

ködbevesző hajnalok
paplan után kutatok. 

Mennyi mártix

A hazugságok mátrix. Tudom, hazudik, de úgy csinálok mintha elhinném.

Politikai mátrix. Szerencselovagok, politikai szélhámosok közönsége. Lélekbelelátó szemüveg kellene mindenkinek.

Mentsük meg az állatokat, ha nem akarják a mentést, akkor is mátrix. Hány emberhez hajoltál le?

Azt csinálok, amit akarok mátrix. Tévedsz. Cipeled a karmád.

Én vagyok Én, én jelentős és fontos ember vagyok mátrix. Tévedsz. A lényeges emberek már több lépcsőfokkal elhagytak. Csak csendben vannak. Csak bámulnak rád és sajnálnak. Fejlődhetsz még. Eleget. Van hova.

A cinikus mátrix. Rosszindulatból jó nagyot kanalazni. Irigységgel tömni az ürességet benned.

Erősnek lenni mátrix. Á, nem baj. De, arcul üt  a felismerés, dehogynem baj, de erősnek kell lenni.

És még annyi, de annyi mátrix van, sok, pl. Az alkohol mátrixa, Én mindig boldog vagyok mátrix,
Mindenkit szeretek mátrix,  stb. Néha azt gondolom, csak egymás mellett élnek az emberek, nem egymással, mert mindenki a saját mátrixában él és onnan nagyon nehéz kilépni vagy nem akarnak.

Vicces és véletlen találkozás az irástudóval

-Annyira unok már  ( Folytasd)
-enni
-inni
-bámulni az eget
-amikor a nap lemegy
-tenni
-venni
-menni
-befelé figyelni
-ha nem megy
-sírni
-ha rám töri az ajtót
-az a nagy sötétség
-szeretni mindenkit
-álság a te neved
-szeretni mindenkit nem lehet
-álmodni szépeket
-zsálya a kábítószered
-elűzi a rosszakat
-kék virága éjjelente
-ide-oda bólogat
-füstté válik ma vagy holnap
-a ma, holnap
-világot gondolni
-a következő dimenziót
-ahol élnek még a halottak
-munkába mennek
-pont ezen a villamoson
-árnyékok
-látod
-lógnak a falon  
-és a végtelennel mi lesz
-belehalunk
-belehalunk
-porcelán esőt látni
-széttörni a járdán
-anya megmondta
-húzzál gumicsizmát  
-ágyra járva csillagokat látni
-filmbe illő pillanat
-ahogy kócos hajad
-eltakarja arcodat
-jaj, a villamos halad
-ajtók nyitódnak
-lépek, boldogan.

Ajándék

Tél volt, hó esett (táncolt a Nap az ablakon a radiátornak semmi dolga nem volt)
és jöttek az ünnepek.
Gondolkodtam, mit is adhatnék neked, ( nektek)
amit csak én adhatok,
amiről te is tudod,
hogy igazán én vagyok. (?)

Minden gazdagságom, hangok és szavak, ( hmm, jó lenne egy nyaraló a Balatonon)
néhány általuk kimondott gondolat. ( a ki nem mondott szavakkal mi lesz?)
Egyet elmondtam neked, ( egy elég)
hogyha igaznak hiszed,
mondd el mindenkinek. ( ne mindenkinek)

Kívánj a szónak nyílt utat, ( falnak ne puffanjanak)
és a dalnak tiszta hangokat.
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
ahogy szeretnéd, hogy szeressenek. ( nagyon)

Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek,
s csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed.( hiszem, hisszük)
Hisz te is úgy élsz, ahogy én.
Te is azt álmodod, amit én. ( lelki egyesülés)
Legalábbis úgy szeretném. ( szeretnénk)

( Bocs a költőtől tán megbocsájt.)

Anya után öt évvel

Vasárnapot álmodtam
kalács pihent az alkóvban
szép szavak úsztak
fehérre festett tányérban

kék ibolya
levendula
őszi rózsa
fenyő illata
számolom az éveket
a nélküled tényeket
 
ki a hibás
apa
te vagy én
vagy Isten
ki a földről túl korán vitt el
ha vasárnapra ébredve
kanalam
kalácsom nem találom
és éhen marad utánad
a vasárnap délutánom.

Távolodás

Már nem látom
mennyire vagy távol
talán az Óperencián túl
ott ahol függöny mögé
bújik a sok halott 
csak hallom
ahogy átcsoszogsz a szobán
köhögsz egy kicsit
mert az jó
éjjel csoszogni
köhögni
fontos tennivaló
azt jelenti élsz még valahol
talán az Óperencián túl.

Mintha nem lennék

Mintha nem lennék
valaki más van a helyemben, helyettem,
elmosogat, kitakarítja a konyhát,
boltba megy, meglocsolja a virágokat,
csodálkozom már vissza is érkezett
és a virágok is rendben, ó Istenem 

mintha nem lennék
reggel a tükörből valaki más néz vissza rám,
fürkészve nézem ki ez ez a valaki más,
helyettem mosolyog, átmegy a piroson,
kicsit szomorú, ha nyílnak a kertben a liliomok 
hasonlít, mégsem én vagyok

mintha nem lennék
folyton a holdat bámulom, varázslat ez jól tudom,
csillagokat számolok, más nem érdekel,
széllel szembe táncolok, ha nem sikerül úgy is jó,
nem baj, ha nem vagyok, mert Isten tegnap belájkolt
azt mondta jó így is, mert, így is szeret

mintha nem lennék
mintha megálltam volna valahol,
ott, ahol éphogy látszódnak a kapuk,
hiába toporgok, állandóan önmagamba botlok,
mintha nem lennék, valaki más él a helyemben,
mert valamelyik előtt felejtettem magam valahogy,
de hol, hol lehet a valahol. 

08.11

Ó, hogy szöszöl az éjszaka
ablakot nyit 
ajtót tár
s, mint gyengéd szerető
hajnalig 
puha kézzel cirógat.

Titkolnám a titkokat

Titkolnám a titkokat
erős zárak
se ilyen
se olyan szavak 

mily szép a ráhagyás
néma adni vágyás
lágy illúzió ringatás  
de te nem hagyod
megfejted a zárakat
térképet rajzolsz
itt lüktet a lélek
ott dobban a szív
tintasugár a vér

nem tehetek ellene
nem tehetek ellened
bár távol vagy
mégis valahogy
mint ruhán a kapocs
állandóan szétválunk
és összekapcsolódunk.

Szégyeljétek magatok milyenek vagytok, ilyenek

Szégyeljétek, ti akik arról beszélgettek, hogy titeket felsőbbrendű lényeket mennyire zavar a HÉV-nél alvó hontalan. Igaz, igaz a virágoskert szélén alszik. Mily felháborító. Borosüveg van mellette. Szörnyű. " Szúrja a szemem." Csukd be!
Tudjátok mit? Örüljetek annak, hogy ti vagy a családotokból valaki nem kényszerül ilyen életre. Persze, persze az élet kiszámíthatatlan. Ki tudja, mit hoz még a jövőd?

Esik, esik, esik

Szomorú ez a május
tiszta könny a szeme
folyton pocsolyát növeszt
szürke felhőkkel követ

elszaladnék
ha lenne hova
hideg minden szoba 
 
nincs más megoldás
csak a szembehunyás
fény felé vágyakozás 

nincs más megoldás
álmaim közé menekülök
kívánság terveket szövögetek
egyszer majd
egyszer majd
egyszer majd
amint a napsütést figyeljük
születik egy szép szó
lágyan ringató
lélekből való 
amiért egyszer majd elindulunk
s félúton találkozunk.
   

Csak annyit mondok

Egyeztessük szemceruzáinkat avagy szem-ceruzáinkat. 


                    

Szeretettel, Ismerösömnek, aki most lett 125 x szerelmes

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperencián is túl : Búcsú

Mézeskalács tükrös szív, cukorka varázs nyaklánc, nyalóka kakasos, törökméz ragacsos, ezüstpöttyös hajszalagok, rózsaszín felhő illatok, sorsjegy madzagolt, színes villanykörte villogó, kaleidoszkóp-folyton bámulni való. 

Tavaszi buborék

Érintésre színesedő fénykép a város
ibolyakéken nyújtóznak a házak
pajkos felhő ringatja a tájat
szétfoszlik az égen a téli bánat

angyalok szállnak fehér csipkeruhában
elkapott gondolataikkal labdáznak a toronyházak

pacsirta énekel a vén almafának
levelet hozzál ma százat
felesel a feketerigó
rügyleves
ízes bimbó
az volna jó

csillog a járdaszegély
aranyesőflitter a ruhája
szél a mátkája

hízik a lélek
öleli a napot
lehullnak róla a télen összegyűjtött kacatok

ki nem mondható szavak vonaglanak illedelmesen a sárban
s felszínre törnek a mélybe zárt tavaszi vágyak.