Lázálom

Mozdulatlan lebegnek 

fent az égen a csillagok 

mézeskalács szemükben

fényes cukormáz mélabú 

 

a végtelen magába szívja   

cseppenként a világom 

mint agyonmosott rajzpapír 

szétfoszlik a létezés 

 

sztanioltakaró alatt alszik
három templomharang
hallgatni kell mindig valamiért
csendvárosok kábulnak fejemnél.