Napra nap jő
látni ahogy fogy a Hold
mint tinta az itatóspapíron
egymásra rakodnak a tegnapok
csodálkozva nézem
néha okos felnőtt vagy
néha durcás gyermek
hogy lehet ez (?)
kettő az egyben (?)
mosolyog a lélek
mikor rád nézek
nem kell érteni
elég ha érzem
vattapaplan alatt
álmodik a remény
egyszer majd fény derül a titokra
ki vagy Te
minek
miért is ide
lélekközelbe születtél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése