Szarka Tamás- Állnak az órák

 

Ha vendég lehetnék

ha vendég lehetnék gyönyörű lelkedben

tudom, visszatérne a gyermek idő

alig mozdulna a pillanat mikor a csodák

hihetővé válnak 

ha vendég lehetnék gyönyörű lelkedben

tejszínhab felhőkön utaznék

nem olvadna el egy sem 

 

ha vendég lehetnék gyönyörű lelkedben

puha fények közt várnám a karácsonyt

nem látnám a mindent körbeszövő

pénzért vett csillogást 

 

ha vendég lehetnék gyönyörű lelkedben

nem lenne a mágia fegyvere a jó szó 

igazzá válnának a nagy gonddal kiválasztott 

mondatok

ha vendég lehetnék gyönyörű lelkedben

földre borulnék és csak annyit mondanék

köszönöm szépen ettől nincs több,

mit megköszönhetnék.

 

Megnyugvások

Nyugodt tengeren utazom

nincs más világ

csak ez 

csak ez a vízen lebegő

lassan lélegző

felhőket ringató

álmos szempillák

résein kíváncsi figyelő

nincs más világ 

nincs másik világ 

csak ez az egy 

ez az egy

a mindent értő érintő

halk szavakkal bűvölő

 

a horizont közepén  

beérik a csend

s mint gyümölcs
büszke fák ágairól
ölembe pottyan
a megnyugvást hozó 

bájos színekbe öltöző
őszidő.

4S Street - Mesélek a bornak

 

Nincs olyan hogy megszűnünk

 

Hő ség

Ahogy a hőség forró kézzel  

összeolvasztja a napot az éjjel

és csak aprókat mernek lélegezni a csillagok

mert nagy levegőt venni fáradságos

nyúló karamellé változik lét

mintha Isten nem látná mit csinál

vagy nem érdekli lesz ami lesz

csak úgy ímmel-ámmal dolgozik

pedig "dolgozni csak pontosan szépen"

tanította valamikor valaki 

így jártatok mondja

elfordítja arcát

nem érek rá 

egy másik világot építek

mégis úgy éjfél után két perccel 

ébrednek az elhagyott utcák

hűsölő árnyak fekszenek kecsesen a járdán

nyújtózik a játszótér 

lába vízbe ér

halk locspocs hallatszik

nyikorognak a hinták

egyszer lent

egyszer fent 

szállni mindig jó 

mozdul a lég és a kerti fák ágaira

karamellszalagot kötnek az angyalok

Isten mégis megbocsájt

pislog a Hold

vagyok vagy nem vagyok gondolkodik

tücsökhang hallatszik

súgta már százegyszer

minden rossz elmúlik

és elénk lép a megújulás. 

   

 

 

 

 

Kérdések

Ki mondja ki az utolsó szót 

amikor az utolsó szóra vágysz?

Ki adja rád az utolsó áldást

mikor már nem érdekel

mit mondanak az úton 

szanaszét heverő véleményvezérek?

Ki nézi meg a filmeket

miket magadból vetítesz?  

Ki nevet a végén

ha Isten másfelé fordul 

mert fontosabb dolga akad nálad

és nem látod az arcát?

Ki hódítja meg a végtelent 

ha nem írsz és nem beszélsz?  

 

Nyár vagy valami más

Mint gyermek anyja ölébe 

oly puhán szeretve

hull a Nyár a földi életre 

selyem az ég

ilyet kívántunk rég

olvadt vattacukor kúszik

fák

virágok 

és az emberek szemére 

sóhajt a Föld 

ó

ez a nyári mámor 

tudom ám 

őszig beleragadunk

este mikor előbújik 

a  bársonyba öltöztetett éj

áhítattal 

imára kulcsolt kézzel 

bámulják az angyalok

ki lesz a győztes

ki mondja ki a nap 

utolsó szavát

 

és a tünékeny fény 

haldokló tükrében 

ünneplőbe öltöznek 

a lelki szegények

pedig soha nem lehetnek 

igazán szépek.

 

Gryllus Vilmos - Füzesi Magda: Tavasz

 

Vitatkoznék, de minek

 Mindig van választási lehetőségünk, általában kettő, vagy ez vagy az. És, ha rosszul választjuk ki az utat később már késő visszacsinálni és a másik útra lépni. Szinte lehetetlen. Nagyon ritkán adatik meg a visszalépés a múlt útkereszteződéséhez és piszok nehéz a nem helyes út nyomait meg nem történté tenni. Mondhatni óriási akarat és lelkierő kell a radírozáshoz.

UTAZÁS A LELKED KÖRÜL

 

Útközben

És mint gyermek anyja ölén

megnyugszik a tegnapi rend

csitul a lárma

bújócskát játszik a szél

ó hogy kacag 

hallani 

líra születik 

nem divattrend 

ott fent

nyűgös utak dadogják

holnap itt a Tavasz

virágos ruhában szalad 

két kézzel szórja a tavaszt.

  

Gratula Ildikónak

 

Harmonizálódjunk :)

 

Tavaszi kaleidoszkóp

Pacsirtaszóra ébred a Nap

álmos szemét

nyűgös esőfelhőkkel tisztára törli

 

jegyet vált a Hold

a Hajnalcsillagra

retúrt kér

tizenkét penny

kicsit sokallja 

 

tündérek varázsolnak  

kéket zöldet 

sárga szirmú virágokat

összeolvad a lét

kacag a rét

jókedvét 

viszi a szél szanaszét

 

a Tavasz elé siet

lob lobban a fény

s mint páva

pompás tolla

kinyílik a napsütésben

a folyton visszatérő

színesen lüktető karma

 

forog forog a Föld

múlik az idő

Tél

Tavasz

Nyár és Ősz

mégis egy mindig 

ugyanaz az egy

csak az angyalok forgatják

évről-évre

egy hajszállal

másképpen.

Zene

 

Nem látod a fák alatt csücsül,
A lakatos, aki bújt, aki nem, menekül
Összehívja a vitézt, a játszót
És a maradék égbekiáltót

 

 

Pazarol

Évváltás után mindig eszembe jut mit pazaroltam el az elmúlt évből. Sajnos, sok mindent. Korholom is magam erősen. Na, majd most, mostaztán nem így lesz.  És itt az új év, lépeget és azt veszem észre megint pazarolok. Időt, pillanatot, parfümillatú szavakat, okos mondatokat, kirándulást, táncot, barátságot.

Veletek is ez történik?