Mint gyermek anyja ölébe
oly puhán szeretve
hull a Nyár a földi életre
selyem az ég
ilyet kívántunk rég
olvadt vattacukor kúszik
fák
virágok
és az emberek szemére
sóhajt a Föld
ó
ez a nyári mámor
tudom ám
őszig beleragadunk
este mikor előbújik
a bársonyba öltöztetett éj
áhítattal
imára kulcsolt kézzel
bámulják az angyalok
ki lesz a győztes
ki mondja ki a nap
utolsó szavát
és a tünékeny fény
haldokló tükrében
ünneplőbe öltöznek
a lelki szegények
pedig soha nem lehetnek
igazán szépek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése