Ahogy

Ahogy az érzékenység szótlansága
rezzenés nélküli perceket teremt

Ahogy a földre érkezik
és az égtől áldást kér a reggel

Ahogy imában 
zümmögve összeolvadnak a szavak

Ahogy a kisded tágra nyílt szemmel
először anyjára néz

Ahogy a gondolatok szótlanul
felhőkön utaznak

így látom
valami különös meg-megtorpanással 
ó Istenem
Te
néha szeretsz.

Nyári deja vu

Néha
oly szép a nyárdélután
mint giccsbehajló 
régi szentképeken
lelkét tenyerében tartó
földre szálló angyal

napsütés
kék ég
rezgés nélkül falevél

deja vu
már megint
már megint ugyanaz az érzés

szavakat számlál
a visszaforduló pillanat
előre lép 

karkötőt köt csuklómra
a múlt 

s ha eljő az éj
távoli ég peremén
rég nem látott csillagom ébred
éj tengerén 
szeretni
halkan úszik felém.

Valami igazi

Döbbenet

Beoson a sötét a házba
papírmasé árnyakat állít
a lélek szobájába

fázik a poloska a sarokban
az esti szellő hozta egy pókkal 
nem lesz Nyár
nem lesz Nyár
egyre csak ezt mondja

halkan sóhajt az ásványvíz
ócska műanyag buborék bája
összegyűr ez az éj
pedig milyen jó lenne holnap
szelíden pezsegni
a lekváros palacsint
óvatos világában

távoli hangok hangját hallgatom
rock
a dalszöveg lírába hajlik az ablakon
angyalt
csillagos égboltot varázsol

papírzsebkendőbe csomagolom
a bogarat
a pókot
a tegnapot
kiviszem a kertbe
ne sérüljenek
a holnapok.

Hopsz: 0:16,0:40

"Lopni semmit a mindenből

Adni mindent a semmiből

Vinni a jót, hinni a szót

Amíg lehet"

Sej, haj

Mondja kedves, mit tenne velem, ha 1,5 m-en belül megközelítenééém?

Vegye le a szájmaszkot, mert valamit mond, de, hogy mit az félig titok.

Cicás szájmaszk? Cicás kesztyű? Deee jól megy egyeseknek!

Ejnye. Nem húzott kesztyűt? Magácska rózsaszínben látja a világot?

Bicajozni? A kerékpárúton lesből támad a koronavírus.