Sej, haj

Mondja kedves, mit tenne velem, ha 1,5 m-en belül megközelítenééém?

Vegye le a szájmaszkot, mert valamit mond, de, hogy mit az félig titok.

Cicás szájmaszk? Cicás kesztyű? Deee jól megy egyeseknek!

Ejnye. Nem húzott kesztyűt? Magácska rózsaszínben látja a világot?

Bicajozni? A kerékpárúton lesből támad a koronavírus.

A hőségről jutott eszembe

Régen is voltak a párok közt ironikus, vicces megjegyzések, nem veszekedések, csak olyan szurka-piszka adok-kapok. De, valahogy más volt a hangnem vagy a nem tudom mi.
Nagyapám nem bírta a meleget, egyik hőséges hősi délután hazaért, precízen beállította az udvari kamrába a bicajt, aztán izzadt ingben, vizes hajjal, arcán legördülő izzadságpatakokkal berontott a házba, imigyen:
Mamaaa, úgy izzadok, mint egy lóóó, adjál tiszta ruhát! Megpusztoloook! Nagymamám ránézet s halk hangon közölte: Azért Sándorom, mert te egy ló vagy.
Nézték egymást egy darabig, én ledermedtem, most mi lesz, nem lett semmi, kuncogás hallatszott mindkét fél irányából és így lettek egy egész.

Sanyi, gyere, nézd - eltoltuk megint.

Élmény volt

 Deák Bill Gyula, még mindig tud énekelni, látszódott az akarás, a kitartás, az elkötelezettség, a szenvedély, és a hangja, nos a hangja megőrizte születésekor ajándékba kapott  kivételezettségét. Szerencsére. Szerencsénkre. És az is nagyon felemelő volt, amikor a mellettem álló kissé illuminált állapotban leledző férfi többször a fülembe ordította, Bééékásmegyereen születtem. Gondolatban átírta a dalszöveget Békásmegyer Blus-ra. Imádtam. Arra gondoltam, mennyi őszinteség, mennyi fájdalom, mennyi büszkeség rejtőzhet az átiratban. Jó lenne hallani a történetét. (Félig vagyok a koncerten, illetve bárhol, a másik felem kívülállóként állandóan az embereket figyeli és raktároz. Egyszer majd összeszámolom az emberhangulatdobozaim. Mégsem. Így jó. Számolatlanul. Minden átélt vagy kilesett hangulat a részemmé válik. )