Élmény volt

 Deák Bill Gyula, még mindig tud énekelni, látszódott az akarás, a kitartás, az elkötelezettség, a szenvedély, és a hangja, nos a hangja megőrizte születésekor ajándékba kapott  kivételezettségét. Szerencsére. Szerencsénkre. És az is nagyon felemelő volt, amikor a mellettem álló kissé illuminált állapotban leledző férfi többször a fülembe ordította, Bééékásmegyereen születtem. Gondolatban átírta a dalszöveget Békásmegyer Blus-ra. Imádtam. Arra gondoltam, mennyi őszinteség, mennyi fájdalom, mennyi büszkeség rejtőzhet az átiratban. Jó lenne hallani a történetét. (Félig vagyok a koncerten, illetve bárhol, a másik felem kívülállóként állandóan az embereket figyeli és raktároz. Egyszer majd összeszámolom az emberhangulatdobozaim. Mégsem. Így jó. Számolatlanul. Minden átélt vagy kilesett hangulat a részemmé válik. )