Angyalok márpedig léteznek

Milyen kár

Milyen kár
távolból hallom a hangod
szuszog
zizeg a telefonmembrán
ezer pillanaton át
cifra körbeforgás
 
itt lehetnél valahol
elbújnál
én megkeresnélek
meglepődnél
és úgy tennék
mintha nem is kerestelek volna
pedig tudom
hova bújtál  

vagy véletlenül találkoznánk
azon a billegő ötödik lépcsőn
billeg mondanád
billeg mondanám
s együtt billegnénk tovább

játszhatnánk angyalkást
szárnykitárás
elrugaszkodás
könnyű álmodást 

milyen kár
azon az éjszakán
nem láttad azt a csillagot
amit látnod kellett volna
fürkésztem az arcod
te arra gondoltál
milyen kár
ez a lány
fiatalabb
mégis öreg hozzám

milyen kár
távolból hallom a hangod
nem láttad fent az égen azt a csillagot
helyetted
önmagam lelkébe gabalyodok. 
  

Csin, csin

Esik, esik, esik

Szomorú ez a május
tiszta könny a szeme
folyton pocsolyát növeszt
szürke felhőkkel követ

elszaladnék
ha lenne hova
hideg minden szoba 
 
nincs más megoldás
csak a szembehunyás
fény felé vágyakozás 

nincs más megoldás
álmaim közé menekülök
kívánság terveket szövögetek
egyszer majd
egyszer majd
egyszer majd
amint a napsütést figyeljük
születik egy szép szó
lágyan ringató
lélekből való 
amiért egyszer majd elindulunk
s félúton találkozunk.
   

Csak annyit mondok

Egyeztessük szemceruzáinkat avagy szem-ceruzáinkat. 


                    

Szeretettel, Ismerösömnek, aki most lett 125 x szerelmes

Élmény volt

 Deák Bill Gyula, még mindig tud énekelni, látszódott az akarás, a kitartás, az elkötelezettség, a szenvedély, és a hangja, nos a hangja megőrizte születésekor ajándékba kapott  kivételezettségét. Szerencsére. Szerencsénkre. És az is nagyon felemelő volt, amikor a mellettem álló kissé illuminált állapotban leledző férfi többször a fülembe ordította, Bééékásmegyereen születtem. Gondolatban átírta a dalszöveget Békásmegyer Blus-ra. Imádtam. Arra gondoltam, mennyi őszinteség, mennyi fájdalom, mennyi büszkeség rejtőzhet az átiratban. Jó lenne hallani a történetét. (Félig vagyok a koncerten, illetve bárhol, a másik felem kívülállóként állandóan az embereket figyeli és raktároz. Egyszer majd összeszámolom az emberhangulatdobozaim. Mégsem. Így jó. Számolatlanul. Minden átélt vagy kilesett hangulat a részemmé válik. )