Milyen kár

Milyen kár
távolból hallom a hangod
szuszog
zizeg a telefonmembrán
ezer pillanaton át
cifra körbeforgás
 
itt lehetnél valahol
elbújnál
én megkeresnélek
meglepődnél
és úgy tennék
mintha nem is kerestelek volna
pedig tudom
hova bújtál  

vagy véletlenül találkoznánk
azon a billegő ötödik lépcsőn
billeg mondanád
billeg mondanám
s együtt billegnénk tovább

játszhatnánk angyalkást
szárnykitárás
elrugaszkodás
könnyű álmodást 

milyen kár
azon az éjszakán
nem láttad azt a csillagot
amit látnod kellett volna
fürkésztem az arcod
te arra gondoltál
milyen kár
ez a lány
fiatalabb
mégis öreg hozzám

milyen kár
távolból hallom a hangod
nem láttad fent az égen azt a csillagot
helyetted
önmagam lelkébe gabalyodok. 
  

Valahogy

Valahogy át kellene festeni az eget,
legyen mindig kék és rózsaszín.
Valahogy felágaskodni és elérni a végtelent,
rajzolni rá emberszerű embereket.
Valahogy csillagokat is gyárthatnánk,
mindenkinek egyet, egy majdnem tökéletest.
Valahogy át kellene lépni azon, ami nincs,
csak azt látni ami van, ami holnap lehetne. 

Emlék-Valami varázslás

Különös délután vagy este volt talán a tóra ráborult egy szöszke hangulat a parti fák alatt mint bársony karkötő állt sorba száz csillag varázslat volt most már tudom mert nem tűnt furcsának  ahogy kezem kezedbe tetted szívem szívedhez emelted pedig úgy érkeztem cseppet sem szeretlek.

Maga meg én

Maga meg én
Maga meg én
nem mondjuk el miért
Maga meg én
magunkban tartjuk a véleményt
Maga meg én
titokban ringatjuk a reményt
Maga meg én
szó nélkül tovább állunk
ha maradni nem más
mint álomkép

Maga meg én
Maga meg én
légbuborékban éljük az életünk
aprókat lélegzünk
aprókat lépkedünk.

Nem én vagyok

Mikor végigrohanok a városon
néha azt gondolom
nem is vagyok igazi
csak valami 
fura áttetsző álom
ami hajnalban 
a felhők mögül átsejlik
hiszen a zebrán
majdnem nekem jön
az a szép szemű férfi
aki véletlenül tegnap is
pont ezen a 
sávokba festett úton
ugyanígy sietett velem szembe

mégis a túloldalon
kirakatok koszos üvegei
tükrözik szaladásom
végignézek magam
még vagyok
megvagyok
talán igazi vagyok
de az is lehet
hogy nem
csak a kirakat vetít rólam
valami igaznak tűnő 
rétegenként lekaparható képet
nem is én látszódom
valaki más
valaki aki nagyon hasonlít rám
hajából a csatt
mint minek 
felesleges műanyag kacat 
ugyanúgy 
szóródik szanaszét
mint én.