Hallani ahogy a kert végén
mélán szöszöl a napsugár
füvet ringat
fát pesztrál
bár unja már
s menne már
menne már
az éj csillagai
várják már
mint bágyadt pillangó
olyan a nyári délután
tétován szállnak a mondatok
a nyitott ajtón
az ablakon át
szív kitár
rózsaszín felhőn nyugszik a vágy
s mozdul már
mozdul
a legyen már
a legyen már valami.