Mintha nem az én életem lenne
ide-oda kószálok benne
elveszhetnék de nem tudok
utcáról utcára bolyongok
vizitkártyát oszt
éjjelente a Hold
kérjek időpontot
ez most a mód
felhők mögé bújnak a csillagok
kártyát vetni most volna jó
mellém lép
bámul rám a bánat
már nem mondhatom
nincs itt egy talpalatnyi hely sem
menj el
tele a szív vele
legalább a fele
tele a szív tele vele
nem lehet tudni miért
nem lehet tudni minek.
