2020. március 28., szombat

Oldás

Látni a csendet
ahogy puha kézzel
átlátszóvá mossa a lelket
az idő hullámain
felszabadulnak a zárványok
kibomlanak a kötések
s mint szalmaszállal fújt
színes buborék
az alig fodrozódó időben
szabadon lebegnek
a múlt oldásai

megremeg az ég
átrendeződik a mindenség
könnyű szívvel
szédülten megyünk
megyünk a valami felé

esőcseppek mindenfelé.

2020. március 27., péntek

Az úgy volt

Isten megteremtette az embert,
az ember megteremtette a koronavírust,
kíváncsiságból vagy más okból kiengedte az ajtón,
menjen amerre lát, amerre akar,
amikor látta mit tett vádaskodni kezdett és Istent hibáztatta.
Isten nézte a teremtményét, nézte, nézte
majd felsóhajtott, én nem ilyet akartam,
megadtam a választás lehetőségét,
nem kellett volna. 

2020. március 22., vasárnap

Emlékszel?

Emlékszem
alig látszódtál
ahogy zavartan néztél rám
cigarettát babrált a kezed
nem sokat mondtál

nekem nem kellett a kellem
hisz védtelen gyermek voltál
kit védeni küldtek hozzád

emlékszel (?)
csillagtenger világított fent az égen
és én azt mondtam
nem bírom elviselni
ezt a szokatlanul sok csillagot
mind a fejemre borul

féltem
mindketten meghalunk

mindketten meghaltunk
te úgy
ahogy a te köreidben szokás
és én(?)
tudom hol kapni lélekragasztót 

de megvagy
de megvagyok
megvagyunk.

  


 

Azt hiszem új időszámítás következik


Az eljövendő családi, baráti beszélgetésekkor.

Valahogy így: Emlékszel?

A koronavírus előtt ...
A koronavírus után ...