kimondani bátran
a benne óvatosan elrejtett valót
az érzékenység rostáján
lyukakat foltozni
nehogy önmagad is áthullj
szobrok kicsinyített másolatait
szorosan magadhoz ölelni
hirtelen elengedni
hagyni összetörni
lázas éjek lepedőin
rád tapadó
igen-nem gondolatok közt
középen forgolódni
rossz világ
hazugsággal teli tenyerén
ringatni vélt jót
szeretni mind
kinek íriszében ott
egy plusz színes pont
ha kell
hazudni szépet
hisz oly könnyű a szomorút
boldoggá tenni
józan nap súgását
igaz szívvel hinni
az észnek
százszor ígéretet tenni
este a halvány lámpafényben
védtelen állni
és hagyni
bársonyban bekússzon a házba
a teleszemű éjszaka
s arcod fürkészve
halkan megkérdezze
mond bátor vagy (?)
ha bátor vagy
vállald a percben a pillanatot
nem akarom
sikítod
nézd
minden éjjel
kicsúszik lábam alól a való
de alig várod érezd
ahogy kesztyűs kézzel
lelkedben kotor
s boldogan rádöbbenj
hazudtál már megint
valamit
valami soha be nem ismerhető
igazságot
mert csak így
csak így létezhetsz
álmokba áztatott papírra
támasztod az életed.
lyukakat foltozni
nehogy önmagad is áthullj
szobrok kicsinyített másolatait
szorosan magadhoz ölelni
hirtelen elengedni
hagyni összetörni
lázas éjek lepedőin
rád tapadó
igen-nem gondolatok közt
középen forgolódni
rossz világ
hazugsággal teli tenyerén
ringatni vélt jót
szeretni mind
kinek íriszében ott
egy plusz színes pont
ha kell
hazudni szépet
hisz oly könnyű a szomorút
boldoggá tenni
józan nap súgását
igaz szívvel hinni
az észnek
százszor ígéretet tenni
este a halvány lámpafényben
védtelen állni
és hagyni
bársonyban bekússzon a házba
a teleszemű éjszaka
s arcod fürkészve
halkan megkérdezze
mond bátor vagy (?)
ha bátor vagy
vállald a percben a pillanatot
nem akarom
sikítod
nézd
minden éjjel
kicsúszik lábam alól a való
de alig várod érezd
ahogy kesztyűs kézzel
lelkedben kotor
s boldogan rádöbbenj
hazudtál már megint
valamit
valami soha be nem ismerhető
igazságot
mert csak így
csak így létezhetsz
álmokba áztatott papírra
támasztod az életed.