Bátorság

Bevállalni a percben a pillanatot
kimondani bátran
a benne óvatosan elrejtett valót

az érzékenység rostáján
lyukakat foltozni
nehogy önmagad is áthullj
szobrok kicsinyített másolatait
szorosan magadhoz ölelni
hirtelen elengedni
hagyni összetörni
lázas éjek lepedőin
rád tapadó
igen-nem gondolatok közt
középen forgolódni
rossz világ
hazugsággal teli tenyerén
ringatni vélt jót
szeretni mind
kinek íriszében ott
egy plusz színes pont
ha kell
hazudni szépet
hisz oly könnyű a szomorút
boldoggá tenni
józan nap súgását
igaz szívvel hinni
az észnek
százszor ígéretet tenni
este a halvány lámpafényben
védtelen állni
és hagyni
bársonyban bekússzon a házba
a teleszemű éjszaka
s arcod fürkészve
halkan megkérdezze
mond bátor vagy (?)
ha bátor vagy
vállald a percben a pillanatot
nem akarom
sikítod
nézd
minden éjjel
kicsúszik lábam alól a való
de alig várod érezd
ahogy kesztyűs kézzel
lelkedben kotor
s boldogan rádöbbenj
hazudtál már megint
valamit
valami soha be nem ismerhető
igazságot
mert csak így
csak így létezhetsz
álmokba áztatott papírra
támasztod az életed.