Látod, odajutottál ahova
mindig a jobban tudás
az akarás
a dac
pedig már jó ideje felnőttél
no meg az ego
milyen pompás kirakat
gyengéd figyelmeztetés
neked mit se ér
az akarod hibákat
szükséges elkövetni
látod, haragszom
vagy mégsem (?)
mohó szájjal felfal
a te utad a tiéd
mond, milyen ott a zaj
puha szöszmöszölés
vagy tátott szájú halálhörgés
a szürke függönyök mögé
reggelente áldást osztani
bekúszik-e a Nap
és behallatszik ahogy a villamos
sikítva fékez
azon a fényesre járt
végtelenbe vivő
szívbemarkoló acélszárnyakon. (?)
látod, haragszom
és milyen jó haragudni rád
mert addig is tudom
hogy vagy.
