Ahogy

Ahogy az őszi napfény
lágy adni akarással
átszínezi a faleveleket
s egymást félre lökve
előre tolakodnak a színek

ahogy az utolsó nyári felhő
szétfoszlik az angyalok arcán
s harmatból könnycsepp lesz

ahogy mellém állsz
szavak nélkül is látni
ahogy az élet papíron
kirajzolódik alakom

ahogy mellém állsz
a fény nélküli éjszakák
csillagot holdat teremtenek

ahogy mellém állsz
több vagyok mint ami lehetnék
a semmiből minden lesz
türkiz a nap és opál az est.

Lélegzés

Ahogy a száraz nyáridőben
Isten esőt ajándékoz a földnek
szürke cserepeit a tájnak 
lágyan összemossa,
hogy fellélegezzen mind ki szomjas

ahogy lemossa a házak falát,
portól fuldokló kába frízeit,
hogy mosolyogjon az élet
kívül és belül újra 

így irányítja hozzám lépteid,
ily szép tiszta lélegzetet adva
általa megformált hiányidőnk
utolsó pillanatának lejártakor,
én is levegőhöz jussak újra,
hogy én is levegőhöz jussak
újra.  
 (2008)

Zene

Úgy jöttél

Ahogy a hajnal hirtelen lezuhan a tengerpartra
s meztelen talppal végigrohan  a fövenyen
felébresztve az éjszaka mámorába süllyedt
álomtól kábult gyöngyházszínű köveket
lépte nyomán szétfoszlik az éji menedék
s az aranysárga felszínre kerül az én.

Ez van...

"Te vagy az univerzum, amely egy kis időre emberként fejezi ki önmagát."

~ Eckhart Tolle

holtsávban hiszti gyanakvás

ha tudnám hol a vágyhatár
összetörne a csendkép-cserép
valamit tenni kéne és mégsem
bátorság ez álmos délutánon
a lélekhatáron galuskaszaggatás
álmodjunk még
éjszakai fürdőzést és vízisiklót
ó ha elmondhatnám gömbölyű éjszakán
a tejberizsreggeleket
nem mozdult el senki és semmi
se a férfi se a kutya se a nő
rétes az elkódorgott idő
de nem tudom milyen
holdsávban hiszti gyanakvás
altassatok el furcsa éjek
álmodjunk még placebót
ó hajnali harmat
akkor most reggeli smink vagyunk?
sosem tudom örülni kell vagy nem
amikor kedves szavakat hallani
----------
* montázs Bédy Lili verscímeiből


Debreczeny György 

Igaz, belém lát a költő: "sosem tudom örülni kell vagy nem
amikor kedves szavakat hallani"