Ahogy a száraz nyáridőben
Isten esőt ajándékoz a földnek
szürke cserepeit a tájnak
lágyan összemossa,
hogy fellélegezzen mind ki szomjas
ahogy lemossa a házak falát,
portól fuldokló kába frízeit,
hogy mosolyogjon az élet
kívül és belül újra
így irányítja hozzám lépteid,
ily szép tiszta lélegzetet adva
általa megformált hiányidőnk
utolsó pillanatának lejártakor,
én is levegőhöz jussak újra,
hogy én is levegőhöz jussak
újra.
(2008)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése