Pacsirtaszóra ébred a Nap
álmos szemét
nyűgös esőfelhőkkel tisztára törli
jegyet vált a Hold
a Hajnalcsillagra
retúrt kér
tizenkét penny
kicsit sokallja
tündérek varázsolnak
kéket zöldet
sárga szirmú virágokat
összeolvad a lét
kacag a rét
jókedvét
viszi a szél szanaszét
a Tavasz elé siet
lob lobban a fény
s mint páva
pompás tolla
kinyílik a napsütésben
a folyton visszatérő
színesen lüktető karma
forog forog a Föld
múlik az idő
Tél
Tavasz
Nyár és Ősz
mégis egy mindig
ugyanaz az egy
csak az angyalok forgatják
évről-évre
egy hajszállal
másképpen.
