Mikor végigrohanok a városon
néha azt gondolom
nem is vagyok igazi
csak valami
fura áttetsző álom
ami hajnalban
a felhők mögül átsejlik
hiszen a zebrán
majdnem nekem jön
az a szép szemű férfi
aki véletlenül tegnap is
pont ezen a
sávokba festett úton
ugyanígy sietett velem szembe
mégis a túloldalon
kirakatok koszos üvegei
tükrözik szaladásom
végignézek magam
még vagyok
megvagyok
talán igazi vagyok
de az is lehet
hogy nem
csak a kirakat vetít rólam
valami igaznak tűnő
rétegenként lekaparható képet
nem is én látszódom
valaki más
valaki aki nagyon hasonlít rám
hajából a csatt
mint minek
felesleges műanyag kacat
ugyanúgy
szóródik szanaszét
mint én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése