Régen is voltak a párok közt ironikus, vicces megjegyzések, nem veszekedések, csak olyan szurka-piszka adok-kapok. De, valahogy más volt a hangnem vagy a nem tudom mi.
Nagyapám nem bírta a meleget, egyik hőséges hősi délután hazaért, precízen beállította az udvari kamrába a bicajt, aztán izzadt ingben, vizes hajjal, arcán legördülő izzadságpatakokkal berontott a házba, imigyen:
Mamaaa, úgy izzadok, mint egy lóóó, adjál tiszta ruhát! Megpusztoloook! Nagymamám ránézet s halk hangon közölte: Azért Sándorom, mert te egy ló vagy.
Nézték egymást egy darabig, én ledermedtem, most mi lesz, nem lett semmi, kuncogás hallatszott mindkét fél irányából és így lettek egy egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése