Gyerek a spájzból kilépve.
- Jesszusom, egy nagy molylepke van a spájzban. Itt röpköd. Be fog telepedni a liszteszacskóba, a tésztákhoz, a bontott rizsbe és gyermekei lesznek. Sok. ( Riadt.)
- Itt a spré, öld meg, én nem fogom megölni. ( Némi tétovázás után, mivel elképzeltem a molylepke gyermekeit a rizsszemek közt hancúrozni.)
- Én sem. Közli borzongva s közben tanácstalanul néz rám, mit csináljunk, mert nem mozdulok.
Így kapott esélyt a molylepke a költözésre, mert, nem akartunk halált okozó tevékenységet cselekedni. Ma kerestem, égen-földön, polcokon, zacskókban, sarkokban, a tavalyról megőrzött lampionokban, nem találtam, lehet kiköltözött a szellőzőn vagy kisurrant, amikor beléptem s észre sem vettem. Nem nyaggatnak, nem zavarnak, nincs itt semmi izgalmas gondolta és továbbröppent.
Lám, lám az univerzum elsimítja, helyére teszi a dolgokat, nélkülem is, meg sem kell mozdulnom, ezt meg én gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése