Felsóhajt a táj
valami szépet kíván
nem tudni mit
valami szemmel nem láthatót
valami érezni valót
nem kell a tenger
nem kell a varázs
nem kell a tánc
kell az elvesznivaló
valami alig érintenivaló
valami néma léleksimogató
plasztik énidő
ahol kifeszített vászon az elme
viaszba mártott lemosható
ahol Isten bolyong velem
mert van kedve velem
ahol fényt sző a napsugár
színén fényes
fonákján lágy
szíveknek valót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése