Döbbenet

Beoson a sötét a házba
papírmasé árnyakat állít
a lélek szobájába

fázik a poloska a sarokban
az esti szellő hozta egy pókkal 
nem lesz Nyár
nem lesz Nyár
egyre csak ezt mondja

halkan sóhajt az ásványvíz
ócska műanyag buborék bája
összegyűr ez az éj
pedig milyen jó lenne holnap
szelíden pezsegni
a lekváros palacsint
óvatos világában

távoli hangok hangját hallgatom
rock
a dalszöveg lírába hajlik az ablakon
angyalt
csillagos égboltot varázsol

papírzsebkendőbe csomagolom
a bogarat
a pókot
a tegnapot
kiviszem a kertbe
ne sérüljenek
a holnapok.