Nyári deja vu

Néha
oly szép a nyárdélután
mint giccsbehajló 
régi szentképeken
lelkét tenyerében tartó
földre szálló angyal

napsütés
kék ég
rezgés nélkül falevél

deja vu
már megint
már megint ugyanaz az érzés

szavakat számlál
a visszaforduló pillanat
előre lép 

karkötőt köt csuklómra
a múlt 

s ha eljő az éj
távoli ég peremén
rég nem látott csillagom ébred
éj tengerén 
szeretni
halkan úszik felém.