Ahogy a hőség forró kézzel
összeolvasztja a napot az éjjel
és csak aprókat mernek lélegezni a csillagok
mert nagy levegőt venni fáradságos
nyúló karamellé változik lét
mintha Isten nem látná mit csinál
vagy nem érdekli lesz ami lesz
csak úgy ímmel-ámmal dolgozik
pedig "dolgozni csak pontosan szépen"
tanította valamikor valaki
így jártatok mondja
elfordítja arcát
nem érek rá
egy másik világot építek
mégis úgy éjfél után két perccel
ébrednek az elhagyott utcák
hűsölő árnyak fekszenek kecsesen a járdán
nyújtózik a játszótér
lába vízbe ér
halk locspocs hallatszik
nyikorognak a hinták
egyszer lent
egyszer fent
szállni mindig jó
mozdul a lég és a kerti fák ágaira
karamellszalagot kötnek az angyalok
Isten mégis megbocsájt
pislog a Hold
vagyok vagy nem vagyok gondolkodik
tücsökhang hallatszik
súgta már százegyszer
minden rossz elmúlik
és elénk lép a megújulás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése