Giccsharmónia

Oly vidám a táj
mintha kötelező lenne vidámnak lenni
hajnalban csivitelnek a fecskék
ragyog a Nap
fényesre suvikszolta az éj
arany bagarol krém az ég

százszorszép százszorszép lepi el a kertet
mókus játszik a csenddel

bólogatnak a magnóliák
selyemmé változik bennük a sejtés
virággá az érzés

lopakodik a pók
hálót szőni készül
kisorsolja a legyet
ki majd beleszédül

testbeszéd az élet nyögi az eresz
rajta a lakk gyönyörű mintákra reped

a Duna-parti sétányon
porcelánbabák ringatják sebzett szíveik
tente tente
elég ha holnap kelsz fel

enni kér a lélek
pillanatragasztót gyárt az éhesnek a reggel
mohón falja
s méla beletörődéssel továbblépked.