Milyen szép
mikor Március tenyerén
lágy bimbót bont a fény
s apró szirmonként
finom mozdulatok kíséretében
megszületik a Tavasz
téli homályból
előbújnak a csillagok
aranyruhát öltenek
s mint gyermek anyja ölébe
kifeküdnek nézelődni az égre
olvasztott tavaszcukorba
mártózik puhán a remény
kacag a napsütés
s ajkán furcsán édes ízzel
útnak indul felénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése