És az égi pipettából
lassú mozdulattal
éjt
csepegtet az éj
átöleli házak álmos kéményeit
lecsusszan a háztetőn
lépked a járdán
megáll a sarkon
töpreng
valamit elfelejtett
pislog a kandeláber
azt sem tudom
én ki vagyok
vagy hol vagyok
nappal alszom
éjjel csillag vagyok
Ó a csillagok
a csillagok
a tegnap kabátjában maradt csillogók
jut eszébe a feledékenynek
majd legyint
most már mindegy
menni kell előre
legyen sötét
puha
vigaszt adó
álomban is álmot hozó
minden élőnek
és élettelennek teremtésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése