Óriási szárnya a nyárnak
mint pillangó tánca
puhán rebben a tájban
nyújtózik a kert
majdnem az égig ér
a lélek enni kér
tücsök ciripel
igazi éji legény
sajnálja
hogy elfogy az éj
édes bús melódiák szállnak
harmatban fürdőző utcák
csukott szemű házai felé
vékony papír a Hold
kósza felhők mögött
celofánba csomagolja
az éjszaka csillagait
hajnalodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése