Emlékszem a hatalmas
hegyekre bámészkodó
függöny nélküli ablakra,
egy tiszta színű szobára
nem volt más a szobában
csak egy régi halk zongora
míg a billentyűkön játszottál,
mélán a falhoz támaszkodva,
összegyűrt fehér férfi ingben,
önmagammal harmóniában
álltam én, álltam, vártam,
hogy rám néz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése