a nyitva felejtett gomblyukat
megállt az utcán a pillanat
a szél bebújt a kapualjba
a Nap a posta kőlépcsőire
várni valamire puhán leült
szomorú szép szemed
szomorú szemembe nézett
kócos is vagy szanaszét
mondtad szemrehányóan
a lelkem is összekócolódott
mindkettőt kifésülhetnéd
mondtam félve halkan én
és elkezdett fújni a szél.
( 2014.01.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése