Amikor Isten mellém ült
nem szólt
némán nézte a porba
leboruló
papír angyalok
gyűrött könyörgéseit
el ne hidd
ezek nem angyalok
az ördög kirakóst játszik
néha felvihog
haragudtam rá
hisz kegyetlen volt
Isten így nem viselkedhet
nem ezt tanultuk
menj
nem férünk el ketten
ezen a keskeny kispadon
várnak rád odafent az igazi angyalok
megrázta a fejét
haját röptette a széllel
beletúrt két kézzel
girlandok kúsztak szanaszéjjel
arrébb csúsztam a padon
felragyogtak a csillagok
azt hitték
minden megbocsájtható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése