"Keresem a biztost, innen nem mehetek messze el, kavarog egy kicsit minden, sok lesz ez a kérdőjel. Mindenki észben fürdik, hogy szúrtuk így ezt el? Korlátok, óceánok támaszthatnak-e újra fel? Figyelem a belső hangom, nem ezt diktálja, ébredj fel! Kertek alatt lapul minden bátor jellem, ez intő jel. S fordul a világ egyet, megrázza mégegyszer öreg hátát és az emberöltő nem bírja évekkel."
"Hol van a világ, amit szeretnénk,
talán te látod onnan épp.
Hol van a te hited, én eltenném,
amíg elbírom, őrizném!
Jönnek, mennek az újabb trendek, értékből csak mértékkel
fogyasszunk, mert fogyasztóknak nem férhetne még több el.
Megébred mély álmából a lélek, mert élnem kell,
kivirágzik a föld és vétek lenne nem ölelni két kézzel!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése