-Sziget a Szajnán
-Aragon?
-Aha.
-Megörültél? Dög unalmas.
-Néztem a könyvespolcot, valamit kerestem. Aragon integetett.
-Aragont kidobják.
-Igaz. Valamikor, valamelyik évben, valami könyvtár könyvkiárusításán vettem, talán 50 forint volt. Nem emlékszem pontosan. Megsajnáltam. A könyvet.
-És nem untad?
-Néha igen. 560 oldal, fele elég lett volna a mondanivalóhoz.
-És?
-És mégis érdekes könyv.
-?
-Amikor oldalakon át csak az utca neszeiről, a homályosan kivilágított házakról, az emberi arc, ruházat megfejteni való mélázásai voltak soron, letettem a könyvet, aztán megint elolvastam.
-Nem vagy normális.
-Érteni akartam.
-És a végére megértetted?
-Igen. Azt hiszem. Az a sok szöszélés a lélek megnyilvánulásairól csak egyvalamit jelenthet.
-A lélek megnyilvánulásai? Unalom a köbön.
-Nem, nem. Aragon, azon szinten élt amit a többiek, a körülötte élő emberek még nem értek el. Nem láthatták, nem érezhették.
-Akkor én sem azon a szinten élek? Nekem, nem mond semmit ez a könyv.
-Nem baj. Minden úgy van jól, ahogy van. Az értések is.
-Amikor kiolvastad a könyvet mire gondoltál? Érdemes volt elolvasni?
-Mire gondoltam? Mondhatnék 30 mondatot, pl. Aragon a könyvben megjelenő lélekmélységeiről, de félek, unalmasnak tartanád. Igazán arra gondoltam, mi lett volna, ha Bérénice fizikai szerelmét is megkapja a főhős, mi lett volna a könyvvel. Lehet, meg sem íródik. Ebben az estben nem olvashattam volna Aragon lelkében. Kár lett volna kihagyni az életemből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése